Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla

Kiváló oktatói tulajdonságai akkor váltak közismertté, amikor Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékére nevezték ki.

Előadása élmény volt. Nem véletlen, hogy a külföldi hegesztési konferenciákra is sűrűn meghívták; érdekes előadásmódja mindig lebilincselte hallgatóit.

Több kitüntetést kapott. Ezekre — főleg a Kossuth-díjra — nagyon büszke volt; meggyőződése szerint ez a kitüntetés személyén keresztül az egész magyar hegesztőtársadalomnak szólt.

Beszélgetéseken többször kérdezték óriási munkabírása felől. „Azokhoz a szerencsés emberekhez tartozom, akiknek szenvedélye, hobbija az a munka, amelyet beosztásánál fogva végez. A kíváncsiság, a tudni vágyás és az oktatás szeretete hajt. Édesanyám is tanítónő volt, s már őt is megbabonázta a gyerekek tudásvágytól égő szeme. Én is úgy éreztem, hogy egy oktató élete annál gazdagabb, minél többet ad'’.

Tiszteletbeli doktorrá avatásának indoklásában többek között ez áll: ,, . . . egyike azoknak, akik leghaladóbban tudták megvalósítani az oktatásban az elmélet és a gyakorlat, ill. a nevelés és a tanítás egységét”.

Házánk felszabadulásának tízéves jubileumán elhangzott beszédében hangsúlyozta, hogy „olyan szocialista mérnököket kell nevelnünk, akiket politikai öntudata, hazafias érzése, hivatásszeretete és szaktudása alkalmassá és képessé tesz arra, hogy ötletes, új konstrukciók kidolgozásával, új, korszerű eljárásokkal tovább növeljék gépgyártásunk minőségi színvonalát népünk szebb, boldogabb jövőjének biztosítására!”

Élete végén, 1974-ben, amikor átveszi Miskolcon az egyetem díszdoktori oklevelét, mintegy a jövő nemzedékének a következőket mondotta:

,,Szinte nincs olyan fontos vagy forradalmasító műszaki, mérnöki alkotás, melynek kidolgozásában magyar szakember ne vett volna részt. A magyar géniusz kimeríthetetlenül gazdag. Úgy vélem, ez mindenkit kötelez. Ápoljátok és műveljétek ezt a szép hagyományt, legyetek azon, hogy műszaki alkotásaitok által életünk még könnyebbé, szebbé váljon ...”

Családi élete harmonikus volt.

Tanszéki munkatársa húgát, Szalóki Blankát 1927-ben vette feleségül. Levente nevű fia 1934-ben született, aki okleveles villamosmérnök, s jelenleg az NSZK-ban él.

Felesége súlyos betegségben 1940-ben meghalt.

1942-ben újra nősült; második felesége a finn származású Franssila Éva 5 évvel élte túl férjét.

Második házasságából 1943-ban született leánya — férjezett Kovács Istvánné — oki. vegyészmérnök, a BME kutatója.

Zorkóczy Béla 1975. november 18-án hunyt el, hamvai a Farkasréti Temető 35. sz. parcellájában (1 sor 183 szám) nyugszanak (13. ábra).

392