Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla
Kézi hegesztőgépek: Uray Vilmos; Hegesztés technológiája: Dr. Zorkóczy Béla. (E tárgy előadásainak ,,Lánghegesztés”-sei foglalkozó fejezetét Dr. Dénes Miklós állította össze és adta elő.) — 1962. tavaszi félév Hegesztett szerkezetek tervezése: Vankó Richárd; Ellenálláshegesztő-anyagok: Uray Vilmos; Hegesztés technológiája: Dr. Zorkóczy Béla; — 1962. őszi félév Hegesztő automaták: Uray Vilmos; Hegesztés anyagvizsgálata: Dr. Zorkóczy Béla. (E tárgy előadásait Dr. Dénes Miklós és Dr. Huszár István docensek állították össze és adták elő.) Hegesztés technológiája: Dr. Zorkóczy Béla. Az oktatók kivétel nélkül a legkorszerűbb anyagot adták elő, a tananyag összeállítása ezért igen nagy feladatot rótt mindenkire. Mindnyájan érezték azonban a feladat nagyszerűségét, s tudván azt, hogy magyar nyelvű irodalom ilyen szinten már csak azért sem állhat rendelkezésre, mert könyvkiadásunk — viszonylag keveseket érintő — könyvek fordításával anyagi okok miatt nem foglalkozhat, körültekintő irodalomtanulmányozást és feldolgozást végeztek. Érezték és tudták, hogy a hegesztés fejlesztése attól is függ, hogy e néhány tucat hallgató részére mennyire korszerű anyagot tudnak összeállítani. E fejezet egyik írója jegyzetfelelőse volt az első évfolyamnak. Feladatköre az volt, hogy az előadóktól hétről hétre bekérje az előadott anyagot, azt néhány nap alatt sokszorosítsa és 2 héten belül a hallgatók kezébe adja. Könnyű volt a dolga. Az előadók kivétel nélkül igen fegyelmezettek voltak. A szakvezető Dr. Zorkóczy Béla professzor kérésére hétről hétre négy féléven át igen pontosan és lelkiismeretesen elkészítették az előadások írásos anyagát. Ma már kedves emlék, hogy a hetenként rendszeresen Budapestre utazó Zorkóczy professzortól és Uray docenstől — akik a tanszéken laktak — néha késő éjszaka vagy kora hajnalban —- ún. pizsamás fogadásokon — kellett „kiboxolni” a következő hét anyagát, s néha fél órákat várni arra, hogy a kézirat elvihető legyen. A sokszorosítás gyors és pontos munkájáért az akkori dékánnak dr. Petrich Géza professzornak és a Sokszorosító Üzemben sokszor hajnalig dolgozó szakembereknek Málnási Ferencnek e helyen is köszönetét kell mondani. Az első és második évfolyam még azokból a lapokból összeállított jegyzetből készült vizsgára, amelyek hetenként jelentek meg. A későbbiekben azonban már a Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványaként került kézbe a jegyzet, s bebizonyosodott, hogy az iparban dolgozó szakembereknek is nagy szükségük van rá; a jegyzetek több mint 70%-át nem a szakmérnök hallgatók vásárolták meg. E hegesztéstechnikai kultúránkban nagy szerepet játszó jegyzetek első füzetének címlapját a 10. ábra mutatja be. Figyelemre méltó, hogy e jegyzetek 3S6
