Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla

hallgatóinak szemeiből felém sugárzó tudásvágy, bizalom és szeretet meghatározója lesz további életemnek.

... Az első feladat korszerű ismereteket tartalmazó jegyzetek készítése volt, éspedig olyan gyorsan, hogy azok idejében, a vizsgaidőszak előtt diákjaink kezében legyenek . . . 1950. április 1-én kineveztek a Vasipari Kutató Intézet hegesztési osztályának vezetőjévé. Hetenként 1—2 napra elmentem Miskolcra előadni, a többi napokon a Vasipari Kutató Intézet hegesztési osztályát vezettem, fejlesztettem, mert az is új volt. A félév végén úgy búcsúztam el az alapító tanároktól, hogy szeptembertől kezdve nem járok velük tanítani. Közben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) az egyetemről listát kért a szóba jöhető kinevezésekről, és első helyen engem javasoltak. A nyáron behívtak a Magyar Tudományos Akadémiára, ahol Hevesi Gyula és a személyzeti osztály vezetője hiába kapacitált, hogy vállaljam el a kinevezést. Azután szeptember elején kaptam egy ajánlott levelet a VKM-től, amelyben közölték, hogy szeptember 15-től kineveztek az NME Gépészmérnöki Karára, a Mechanikai-technológiai Tanszék nyilvános rendes tanárának. Ekkor már nem lehetett tovább szabadkozni.”

Kinevezése miatt a Vasipari Kutató Intézetben 1950. szeptember 15-től osztályvezetői megbízatását mellékállásban tölti be 1960-ig, majd ezután távozásáig, 1966-ig szintén mellékállásban, tudományos műszaki szakértő.

A Vasipari Kutató Intézetben végzett munkája oktatói-kutatói tevékenységét mindvégig kiegészíti, s részben ez is magyarázata annak, hogy előadásaiban hallgatói számtalan hegesztési és hőkezelési vonatkozású példát hallanak az ipar különböző területein felmerült problémák megoldásáról.

E két állás követelményeinek maradéktalanul megfelelni másfél évtizeden keresztül nagy erőfeszítést kíván. Általában kedd reggeltől csütörtök estig tartózkodik Miskolcon, de szükség esetén, vagy vizsgaidőszakban ennél többet is; az első években minden hallgatót ő vizsgáztat, de később is a hallgatók nagy része nála vizsgázik. Tanszéki szobájában rendszerint éjfélig dolgozik, s a napot reggel 6 órakor, rövid sétával kezdi.

A hét további három napját a VASKUT-ban tölti és felesége elbeszéléséből tudjuk, hogy otthon sem feküdt le éjfél előtt. Vasárnapokon az elkövetkező hét kutatómunkáit készíti elő, előadásokra készül fel, magánéletre alig maradt ideje.

A tanszék 1950-ben egyetlen helyiségből állt Miskolcon, a mai Földes Ferenc Gimnázium épületében. Az előadások a tornateremben és az I. emeleti nagyteremben folytak, de 3 héten át néhány előadást a mai Kossuth mozi helyiségében is tartottak. A gyakorlatokat — berendezések, gépek, műszerek hiányában — tanulókörökben tartották, amelyek az iskola emeleti osztályaiban, a Déryné utca 11. sz. alatt (ma: Dolgozók Gimnáziuma) és a Szamuely T. u. 4. sz. alatti volt zsidó kórházban (ma: Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola) nyertek elhelyezést [3]. Több gyakorlatot maga Zorkóczy is ve373