Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla

volt tehát már ekkor érdeklődésének fő tárgya, amely — a hőkezelés mellett — élete végéig tudományos munkásságának fő területe maradt.

1930-ban Svájcban volt tanulmányúton, 1931-ben pedig részt vett a hágai

I. Nemzetközi Hegesztéstechnikai Kongresszuson.

1934— 1944 között a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyár (a mai Kőbányai Vas- és Acélöntöde elődjének) gyárfőnöke, 1937-től műszaki igazgatója,

1941-től vezérigazgatója. A gyár korszerűsítéséért és fejlesztéséért végzett kiemelkedő munkájáért 1943-ban kormányzói elismerésben részesült. Közben többször járt a gyár kiküldetésében Németországban és Olaszországban.

1935- től a Magyar Textiltechnikusok Egyesületének választmányi tagja.

1937-ben a Pattantyús A. Géza főszerkesztésében megjelent „Gépészeti

Zsebkönyv”-ben Ő írta meg a „Különleges acélok” c. főfejezetet.

1939-től több szakmai bizottságban végzett munkát; 1939—1942 között az Iparügyi Minisztérium Vas- és Acélipari Szakbizottságának; 1941-től a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium Magyar Kereskedelmi Statisztika Értékmegállapító Bizottságának; 1941-től a Magyar Öntödei Szakemberek Egyesületének választmányi; 1942-től az Igazságügyi Műszaki Tanács; 1943- tól az Iparügyi Minisztérium Ipari Anyaggazdálkodási Tanácsának tagja.

1942-ben a Mérnöki Továbbképző Intézet első tanfolyamainak anyaga nyomtatásban is megjelent, és a Magyar Mérnökök Egyesülete (MMÉE) aranyérmével tüntette ki e sorozatot, közte az általa írt „Maródásálló acélok” c. tanulmányt (1. ábra).

Budapest felszabadulása után a III. Ukrán Front műszaki utánpótlása szervezőjének meghívására a könnyűfém dugattyúgyártást kellett megindítania a Vörös Hadsereg számára a Csonka Gépgyárban.

1945 tavaszán az előző megbízás teljesítése mellett a Budapesti Műszaki Egyetemen — a tanszékvezető professzor és helyettesének távolléte miatt — Ő látta el a Mechanikai Technológiai Tanszék tárgyainak oktatását, megbízott helyettes tanárként.

1945. augusztus 15-től 1950. március 31-ig a Magyar Gyufaipari Rt-nál a műszaki igazgatói teendőket látta el.

Közben 1946-ban Svájcban és Olaszországban exportkutatást folytatott a Hubert és Sigmund gyár megbízásából.

1947- ben Svédországban volt hivatalos kiküldetésben.

1948- tól szakszervezeti tag (először a Mérnökök és Technikusok, azután a Faipari Munkások, majd a Vasmunkások, végül a Pedagógusok Szakszervezetének volt a tagja).

1949- ben jelent meg „Az acélok hőkezelése” c. tanulmánya.

1949-től a Gépipari Tudományos Egyesület alapítótagja, ezen belül a Hegesztési Szakosztálynak 1971-ig elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke, az International Institut of Welding Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, a nemzetközi szervezet igazgató tanácsának tagja 1963 óta. A GTE 25 éves jubileumakor — mint alapító tag — emlékplakettet kapott.

364