Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Szénássy Barna: Bolyai Farkas
Bolyai Farkas egy műszaki újításával kissé részletesebben foglalkozom, mégpedig azért, mert ezzel messze vidékeken ismertebbé vált, mint például matematikai tevékenységével. Ez a terület elméletileg a fűtési technikával, gyakorlatilag pedig különféle cserép- és vaskályhák építésével kapcsolatos. Előzményként meg kell említenünk, hogy a múlt század elején Bécsben egy külön bizottság foglalkozott a minél gazdaságosabb cserépkályhák („oszlopkályhák”) problémájával. A kérdés megoldása az Erdélyben gyakori hosszú és kemény telekre való tekintettel szűkebb hazájában is fontos volt, és Bolyai Farkas mind tudományosan, mind gyakorlatilag szakemberré vált ezen a téren. 1840. október 5-én a Magyar Tudós Társaságnak küldött önéletrajzában ezeket írta: „Elhagyva a poézist, csaknem ország fazekasa lettem: a tűz czélszerinti használási módjai vizsgálata mindannak, aki kért, szolgálva, sok időmet vette s veszi el máig is, sikerét, ha élek, kiadandó munkám megmutatandja”. Bolyai János pedig a következőként emlékezett vissza Farkas ilyen irányú „mellékfoglalkozásáról”: ,, . . . atyám száz meg száz variatiójü, mindennemű kemenczéket gondolt (ki) s rakatott önfelügyelete, igazgatása alatt, s részint rakott maga is saját kezeivel, nagy szenvedéllyel, néha egy éjjel tán kettőt is, s azóta jöttek az országban, s úgy látszik másutt is divatba a Bolyai-kemenczék, melyeket sokan dicsérnek, s melyektől ugyan (tényleg) sok jót megtagadni nem lehet”. Bolyai Farkas hagyatékában újabban Benkő Samu talált olyan följegyzéseket, amelyek ez irányú tevékenységét alaposabban ismertetik ([2] 65—-69. o.). Benkő írásából tudjuk, hogy ő maga, esetleg néhány tanítványa is részt vett ezek építésében, miközben a tervrajzokat díjtalanul készítette el és bocsátotta az érdeklődők rendelkezésére. Egy általa szerkesztett cserépkályha ma is látható a Bolyai Múzeumban (4. ábra), sőt tudunk arról, hogy napjainkban is fedeztek föl még ma is működő, általa konstruált kemencét. Elgondolását és annak fizikai hátterét a tanulmányok egész sora vizsgálja, ezek első emléke Horváth Farkas értekezése (A szobafűtés elmélete. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye. 1875. IX. 405—418. o.). Benkő Samu közli Bolyai Farkasnak azon kéziratát is, amelyet felhívásként a környék lakosságához intézett a kályhaépítés ügyében. Ebben elég részletezően leírta az általa kikísérletezett különféle fűtési lehetőségek előnyeit, méretbeli adatait és az építés várható költségét. Sőt az érdeklődők számára díjtalanul „átérthető mintát és leírást” is ígért. E sorok írója nem érzi magát illetékesnek arra, hogy bírálatot mondjon a Bolyai-féle kemencék technikai megoldásáról és előnyeiről. Az általam ebben a kérdésben ismert adatok részben magának Bolyai Farkasnak a leveleiből, kézirataiból származnak, részben a maros vásárhelyi lakosság emlékeiből táplálkoznak. Ezen okok miatt a modern fűtéstechnika szempontjából bizonyára hiányosak és nem eléggé szakszerűek. Éppen ezért igen örvendetes, hogy Oláh Anna maros vásárhelyi tanárnő napjainkban a mai fűtési technika figyelembevételével, tudományosan vizsgálja a kérdést. Az ő szorgos kutatásai révén került elő egy magántulajdonban lévő, eddig ismeretlen Bolyai-kemence is. (En-28
