Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Korbuly Pál: Korbuly János

Korbuly János gépészmérnök, kiváló motor-, könnyű- és nehézjármű, továbbá szénfejtő megtervezője; több nevezetes traktor és dömper megalkotója

,,A jó konstruktőr olyan, ki a gyártáshoz legalább annyit ért, mint egy gyakorlott technológus . . ” (K. J.)

I. Életrajzi adatok

Korbuly János 1893. január 2-án született Budapesten; apja, Korbuly József gépészmérnök a Magyar Államvasutak alkalmazottja volt mint főfelügyelő, aki fiúgyermekeit műszaki pályára nevelte, így mind a négy fia, — Károly, Sándor, József és János gépészmérnökök lettek. [10].

Korbuly János iskoláit Budapesten végezte, középfokú tanulmányait a budai Toldy Ferenc gimnáziumban, gépészmérnöki oklevelét a Műegyetemen szerezte meg 1918-ban. Egyetemi tanulmányait az első világháború szakította meg; mint gyalogos katona a 38-as osztrák—magyar gyalogezrednél szolgált és közvetlenül a háború kitörése után a szerb fronton súlyosan megsebesült; a térdlövés miatt megrokkant fiatal műszaki tisztet részleges felépülése után 1916-ban az ausztriai Fischamend melletti repülőgépgyárban alkalmazták és ott, mint üzemvezető a Brandenburg típusú vadászrepülőgépek gyártásával került kapcsolatba. A háború végén. 1918-ban hazatért Budapestre és 1919-ben a csepeli Weiss Manfred gyár alkalmazottja lett. 1939-ig a szerkesztési iroda főmérnöke volt, majd 1944 végéig a gyár műszaki igazgatója.

1945-ben a szovjet hadsereg megbízásából újból átvette a gyár műszaki igazgatói teendőit és a nehéz körülmények között jelentős érdeme volt a gyár termelésének megindításában [2]. 1946-ban az éleződő politikai harc folyamán beosztásából és a gyárból eltávolították, de az iparügyi minisztérium megbízásából a kispesti Hofherr—Schrantz traktorgyár főmérnökévé nevezték ki, ahol

1951-ig dolgozott és megalapozta a háború utáni traktorgyártást. [12] Az akkori iparpolitikai szemlélet következtében azonban sem az általa tervezett új típusnak, sem pedig neki nem volt a traktorgyárban jövője: ismét eltávolították beosztásából.

Ezt követően a Mélyfúró Berendezések Gyárának, a MASZOLAJ-nak (Magyar Szovjet Olajipari Vállalat), utóbb pedig a Bányászati Kutató Intézetnek volt alkalmazottja, míg 1956-ban ismét a Hofherr gyárból kifejlődött Vörös Csillag Traktorgyárnak főmérnöke lett. 1960-tól a Ganz-Mávag Mozdony és Gépgyár főmérnöke volt tanácsadói minőségben 1966-ban történt nyugdíjaztatásáig.

261