Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre
(1887—1921) járványbetegségben, aki Gézához hasonlóan a gépészmérnöki pályát választotta. A negyedik fivér, Imre kohómémöki oklevelet szerzett Selmecbányán. Az 1895-ben született Erzsébet, Schwertner Andor feleségeként halt meg 1970-ben Csehszlovákiában. A századforduló után egészen szokatlan lehetett, hogy mindkét szülői ág nemesi származása (danczkai Pattantyús, selmeczi Pöschl) ellenére a négy Pattantyús fiú közül három a gyakorlati jellegű mérnöki pályát választotta. Az akkori hasonló polgári családok szokásaitól, törekvéseitől ez merőben különbözött. Valószínű, hogy az anyai nagyapa, a már említett Pöschl Ede és fiai hatása érvényesülhetett. Gépészmérnök bátyjait Imre is követni akarta, végül megmásítva eredeti tervét, a másik anyai nagybácsi, Pöschl Vilmos neves kohómérnök szakmáját követte. Ezekről a fiatal éveiről Edit lánya a következőképpen emlékezett meg (1): ,,Apám a gimnázium I. osztályát Trencsénben, a többit érettségiig a nagyszombati katolikus gimnáziumban végezte. 1909-ben tett érettségije után iratkozott be Selmecbányára, ahol tanulmányait 1913-ban fejezte be. Államvizsgát akkor még nem tett, mert az bizonyos gyakorlati idő után volt csak lehetséges. Az első világháború kitörése után hamarosan neki is be kellett vonulnia. Az egész háború alatt műszaki szolgálatot teljesített. Sorkatonai ill. „önkéntesi” szolgálat helyett mindjárt „rozettás” beosztásban (hadnagyi rangban) kezdte. Nagyobb részben a fronton, ill. — ahogy ő szokta mondani — sohasem a fronton, hanem hol előtte, hol mögötte, aszerint, hogy lövészárkot, hidat, utat vagy kórházat kellett építeni. 1917-ben súlyos vérhas átvészelése után került minisztériumi beosztásba. Az államvizsgára való felkészülést már a kórházban megkezdte. A letett államvizsga után újra frontszolgálatra került. 1917. jún. 5-én tartott esküvőjére mindössze néhány napos szabadságot kapott, utána vissza kellett térnie Galíciába. A galíciai szolgálatot a háború utolsó hónapjaiban bécsi szolgálat követte. 1919-ben, januártól áprilisig a kassai felsőipariskolában tanított, majd a Selmecbányáról Sopronba áttelepített főiskolára nevezték ki adjunktusnak. A sok izgalommal járó áttelepülésről sokat hallottam gyermekkoromban.” Ki kell emelni, hogy Pattantyús-Ábrahám Imre a középiskolában is, a főiskolán is jeles és kitűnő előmenetelű volt. A családban ma is őrzött főiskolai leckekönyve szerint olyan kiváló tanárok tanították, mint Dr. Páriái Béla, Dr. Bartha Béla, Boleman Géza, Dr. Böckh Hugó, Fodor László, Kövesi Antal, Láng Károly, Dr. Mihalovits János, Schelle Róbert, Sobó, Jenő, Szentistványi Gyula, Tomasovszky Lajos, Dr., Vitális István és Dr. Walek Károly. De kortörténeti szempontból az is érdekes, hogy 1909 és 1913 között mely tantárgyakból kellett vizsgáznia: Mennyiségtan, Ábrázoló geometria, Konstruktív rajz, Mechanika és Szilárdságtan, Grafosztatika, Geodézia, Fizika, Elektrotechnika, Kémia, Kémiai analízis, Mineralógia, Technikai rajz, Általános géptan, Vaskohászati géptan, Középítéstan, Üt- és vasútépítéstan, Víz- és hídépítéstan, Bányászati enciklopédia, Vaskohászattan, Vaskohótelepek 232
