Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Szénássy Barna: Bolyai Farkas
Akadémiára esett, de anyagi okok miatt János csak 1818 augusztusában kezdhette meg ottani tanulmányait. Házaséletének boldogsága nem volt tartós. Feleségének az első időkben szinte beteges féltékenysége, később rohamosan gyengülő idegállapota keserítette meg életét. János távozása fájt Farkasnak, az anya betegségét pedig még tovább súlyosbította. 1821 szeptemberében váltotta meg a szerencsétlen nőt kínszenvedéseitől a halál. Utolsó kívánságának megfelelően a domáldi dombtetőn helyezték örök nyugalomra. Néhány év óta Weszely Tibor marosvásárhelyi matematikus fáradságot nem ismerő és anyagi áldozatokat is vállaló kezdeményezésére egy gyönyörűen faragott hatalmas kopjafa jelzi legnagyobb matematikusunk édesanyjának a sírhantját. Befejezve a bécsi hadmérnöki tanulmányokat, János 1823. szeptember 1-én a temesvári Erődítési Igazgatósághoz került alhadnagyi rendfokozattal. Ez év november 3-án innen írta azt a levelet édesapjának, amelynek egyik, sokat idézett mondata szerint „semmiből egy ujj, más világot” teremtett. A tudománytörténeti kutatásokból ismeretes e szavak értelme: János arra célzott, hogy geometriai rendszerének már tisztán látja a lényegét. A részletesebb kidolgozás az elkövetkező hónapokban történt . 1824-ben az apa az özvegységet felváltotta egy újabb ,,kereszt”-tel: ismét megnősült. Második felesége Somorjai Nagy Teréz (1797—1833) egy marosvásárhelyi kereskedő leánya volt. Ebből a házasságból is két gyermek született: Gergely (1826—1890), Bolyán élt és az ottani birtokot vezette, a Berta nevű lányka csecsemő korában elhalálozott . Matematikai szempontból Bolyai Farkas életének leggyümölcsözőbb ideje az 1829—1833 közötti évekre teendő. Életkorát tekintve eléggé későn, csaknem egyidőben megjelent „Az arithmetica eleje” c. kisebb terjedelmű tankönyve és hatalmas „életműve”, a kétkötetes Tentamen. Ennek első része 1832-ben, a második rá egy évre, 1833-ban került ki a maros vásárhelyi nyomdából. Mint ismeretes, e munka első kötetének a „függeléke” (= Appendix) volt Bolyai János tanulmánya, az a korszakos jelentőségű matematikai értekezés, amely egy új geometriai rendszert tartalmaz. Az Appendix (megszokásból röviden így szoktuk nevezni az értekezést) különlenyomatái azonban már 1831. június 20-a előtt napvilágot láttak, ugyanis ezen a napon egy példányt már postáztak is Gaussnak Göttingenbe. Bolyai Farkas később kiadott (1834, 1843, 1850) aritmetikái, valamint az „Űrtan elemei kezdőknek” (1851) c. műve a kollégiumi diákság számára írott tankönyvek voltak, a német nyelvű „Kurzer Grundriss” (1851) a Tentamen főbb gondolatainak a vázlata. Tartalom és módszer szempontjából azonban külön-külön is figyelmet érdemelnek, mert mindegyikben találhatók önálló eredmények, és főleg a matematika alapjait érintő gondolatok. Bolyai Farkas említett könyveivel nem ért el jelentősebb sikert, a Tentament (és ugyanígy Bolyai János Appendixét) az itthoni kortársak nem olvasták, vagy nem értették és így nem is értékelték. Az Appendixre Gausstól érkező, 20
