Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Szénássy Barna: Bolyai Farkas
Kutató matematikust — a szó mai értelmében — az egyetlen kivételtől, Jánostól eltekintve, Bolyai Farkas nem nevelt, de számos olyan tanítványáról tudunk, akik az alapképzést tőle kapták, és akik később főleg a mérnöki vagy az orvosi pályán jól megállták a helyüket. Benkő Samu részletesebben is foglalkozik ezzel a kérdéssel ([1] 168—179. o.) megemlítve például azt, hogy egyetlen évben kilenc Bolyai „deák” sikerrel jelentkezett a Selmecbányái akadémiára. Néhány sort idézek Benkő tanulmányából: ,,A XIX. század első évtizedében az erdélyi főkormányszék az erdőmérnökképzést olyképpen igyekezett elősegíteni, hogy állami ösztöndíjjal a Selmecbányái akadémiára küldte az erre a pályára készülő hazai fiatalokat . . . Bizonnyal volt valamelyes része Bolyai Farkasnak is abban, hogy 1811-ben a legtöbben éppen az ő iskolájából jelentkeztek az erdőmérnöki pályára.” De egyetlen évet (1822) véve figyelembe, négy Bolyai Farkas-tanítványról tudunk a bécsi műegyetemen is, ennyit ajánlott ,,jó Lélekkel” fölvételre a kollégium elöljárósága. Közülük az egyik, Jakab Lajos, a „kedves baráttá lett tanítvány” (aki végül is Bécsben nem mérnöki, hanem orvosi diplomát szerzett) a „tudományokban, s azok között különösen a Mathesisekben kitündökölvén” alkalmanként hasznos matematikai információkat küldött Bolyai Farkasnak. Másik volt hallgatója, Horváth Farkas, a kiegyezés utáni időkben Budapest főmérnöke lett, tőle egy igen elismerő visszaemlékezés maradt hátra Bolyai Farkas tanári munkájáról. Rajka Péter nevű tanítványa Kolozsvárott működött mérnökként, és Erdélyben úttörője lett a gépgyártásnak. Nincs pontos kimutatásunk arról, hogy hányán és kik voltak Bolyai Farkas tanítványai a pesti egyetem kebelében működő (1782—1850) Mérnökképző Intézetnek, a visszamaradt iratok alapján talán ki lehetne ezt is nyomozni. Mint Benkő Samu leszögezi, a Habsburg-birodalom határain kívülre nehéz volt erdélyi diáknak eljutnia és akkor is inkább teológiai tanulmányok céljából. Ezt a lehetőséget oly módon fordították néhányan a műszaki tudományokban való elmélyedésre, hogy elkerülve Marburg, Berlin és a svájci városok hittudományi karára, ott is foglalkoztak, mégpedig behatóan, a természettudományokkal és a matematikával. így például a marburgi professzor, Gerling (Gauss barátja és tanítványa) különös szomorúsággal említi Bolyai Farkas volt tanítványának, Eresei Jánosnak a korai elhunytát. Összegezve a mondottakat, Bolyai Farkas tanári munkásságának eredményeit a következőként jellemezhetjük: tanítványai közül sokan becsülettel megállták helyüket az itthoni és külföldi egyetemeken, és ha a mérnöki pályát választották, akkor színvonalas munkát végeztek a múlt század műszaki teendőiben. * E kitérő után kövessük Bolyai Farkas életútjának alakulását. Az euklideszi párhuzamossági axióma bebizonyításával kapcsolatos és Gaussnak 1804-ben, 18
