Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
badvezetékek és kábelek szerkezetével, a kapcsolóberendezésekkel és készülékekkel foglalkozott. Ezt a szaktárgyat gyakorlati villamosságtan cím alatt a villamos erőterek számítása, a szigetelések méretezése és technológiája vezette be. Az új előadásokat Verebély több ezer oldalnyi, kézzel írt jegyzeteiben rögzítette és ha valamire újabb anyagot talált, akkor később folyamatosan bővítette vagy korszerűsítette. A gondosan kidolgozott szöveg mellett nagy jelentőséget tulajdonított a szemléltetésnek. Első tanársegédei, Gregor Aladár, Halácsi Kálmán majd Neráth (Monostori) Gusztáv éveken keresztül kiakasztható falitáblákat készítettek, amelyeken az erőterek, vektorábrák, szerkezetek színesen és pontosan az egész előadás alatt állandóan a hallgatók szeme előtt voltak. A szemléltetés másik fontos eszköze a több ezer diapozitív volt, amelyeken az erőművek, kapcsolóberendezések, szabadvezetékek felépítését vagy egyes szerkezeti részleteit mutatta be. A diapozitívok jelentős része olyan külföldi berendezéseket mutatott, amelyeket konferenciák alkalmával ismert meg vagy amelyeknek képéhez nemzetközi kapcsolatai révén jutott hozzá. A legfontosabb ábrákat és szerkezeteket később nyomdai úton sokszorosított ábralapokon a hallgatók kezébe is adta, és ezáltal egyszerűbbé tette az előadások jegyzetelését. Az akkori Műegyetem egyik legjobb előadója volt. Előadásai világosak, érthetőek és a gondos előkészítés következtében logikusan, jól felépítettek voltak. A logikus érvelés tudományát, amire nagy szüksége volt a villamosítási tervekkel kapcsolatos meggyőző munkában, jól tudta hasznosítani a tanításban is. Kellemes, mély orgánuma és a tanterem méretének megfelelő hangerejű beszéde az előadásokat érthetővé és jól követhetővé tette. Éppen ezért olyan hallgatók is szívesen látogatták az előadásait, akiknek a számára nem szerepelt a tantervekben. Régi hallgatói még mindig emlegetik azt a szokását, hogy az évfolyamokkal való első találkozás alkalmából minden hallgatótól egy kézfogás és néhány érdeklődő mondat kíséretében vette át a kitöltött tanszéki nyilvántartó kartonokat. Erre a bemutatkozásra néha a vizsgák alkalmával is emlékezett. A Villamosművek Tanszéknek kezdetben nem volt laboratóriuma, ezért a Ganz Villamossági Gyár, valamint a Magyar Dunántúli Villamossági R. T. segítségével 1936-ban nagyfeszültségű laboratóriumot létesített. A vállalatok részben pénzzel, részben általuk gyártott eszközök térítés nélküli átadásával járultak hozzá. A laboratórium első nagyfeszültségű áramforrása egy 240 kV feszültségű Ganz gyártású próbatranszformátor volt, amely a 9. ábra hátterében látható. A laboratórium érdekessége volt, hogy a kisülések vizsgálatát zavaró fényvisszaverődések kiküszöbölésére a falait feketére festették. Maga a laboratórium nem erre a célra épült, hanem lényegében tanszéki irodahelyiségben volt kialakítva. Ez egyébként korlátozta a beszállítható próbatestek méretét és súlyát, sőt a legnagyobb vizsgálati feszültségeken már mindenhol erőteljes kisülések keletkeztek. Ez még fokozódott azután, hogy 1943-ban sikerült egy 1 millió voltos lökőfeszültségű generátort is beszerezni (10. ábra), amivel 1 méternél hosszabb, impulzusszerű kisüléseket is elő lehetett állítani. A labora-206
