Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
teljesítményű távcsővel rendszeresen végzett megfigyeléseket és a hivatásos csillagászok gondosságával vezette feljegyzéseit. Az 1. ábra a ,,Verebély obszervatórium” megfigyelési naplójának egyik oldalát mutatja. Tanulóévei idején az elektrotechnika ontotta az új felfedezéseket és találmányokat. Edison izzólámpái 1879-ben villantak fel, és ekkor már egy éve működött a Ganz Gyár elektrotechnikai osztálya, amit Mechwart András alapított. Ekkor kezdődött a villamos energia elosztás fejlődése, aminek 1885 után új lendületet adott a Zipernowsky, Déri és Bláthy által feltalált transzformátor és a párhuzamos kapcsolásukon alapuló nagyfeszültségű elosztórendszer. Először Temesváron, majd 1888-ban Mátészalkán megindult a városok villamosítása és 1893-ban Budapesten is megkezdték a közhasznú villamos energiaszolgáltatást. A millenniumi ünnepségek idején a 13 éves Verebély már ívlámpákkal és izzólámpákkal világított utcákat és fényes kiállításokat láthatott. A fővárosnak ekkor már kiterjedt villamos közúti vasúthálózata volt és megindult a forgalom a földalatti vasúton is. A Ganz Gyár ebben az évtizedben érte el fénykorát, amit az is mutat, hogy 1896-os katalógusában egy sor külföldi nagyváros, gyakran első villanytelepének építésére hivatkozhatott. Az egyetemi évek kezdete egybeesik az olaszországi Valtellina vasútvonal villamosításával, ahol a Ganz Gyár diadalra vitte Kandó Kálmán háromfázisú vasútvillamosítási rendszerét, a világon az első nagyfeszültségű (3000 voltos) nagyvasúti villamosítási rendszert. A századforduló idején a hazai ipari fellendüléssel párhuzamosan állandóan érkeztek a hírek az új felfedezésekről, a rádióhullámokról, a röntgen-sugarakról, a telefonról, a hangrögzítésről és az elektrotechnika egyéb újdonságairól. Az elektrotechnika akkor hasonlóan áthatotta a köztudatot, mint 80 évvel később a mikroelektronika és számítástechnika robbanásszerű fejlődése. Ebben a légkörben az egyébként is természettudományos érdeklődésű ifjú érthetően vonzódott a mérnöki pálya felé, amihez anyai rokonságának mérnök tagjai is adhattak ösztönzést. A Műegyetemen a matematikát KürscháJc Károlynál, a vízépítést Bánki Donátnál, az elektrotechnikát pedig Zipernowsky Károlynál hallgatta. Az egyetemi tanulmányok sem vonták el a csillagászattól, megtanult fényképezni, amit a 2. ábrán bemutatott felvétele szerint hegymászó szenvedélyének hódolva is hasznosított. Németül és franciául már a szülői házban, illetve középiskolai tanulmányai közben megtanult. Az Alpokban tett túrák alkalmával elsajátította az olasz nyelvet, majd angolul is kezdett tanulni. Egyetemi tanulmányainak végén, mint sokoldalúan képzett gépészmérnök egyértelműen a lendületesen fejlődő elektrotechnika felé fordult. Műegyetemi tanulmányainak befejezése után 1906-ban Németországban majd Angliában töltött rövid időt, főleg nyelvgyakorlás céljából. Még ebben az évben, bátyjával együtt, az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol pályázat útján sikerült bejutnia a Westinghouse Electric and Manufacturing Co. pittsburgi gyárába. Ott két évig mint műhelygyakomok dolgozott és egyik hazaküldött levelezőlapján meg is jelölte azt a tekercselőpadot, amelyen gya-184
