Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
Rejtő történelmi érdeme, hogy felismerte az ilyen elméleti és oknyomozó mechanikai technológia kidolgozásának szükségességét, ebben látta hivatását. A mérő módszerek kidolgozását a szövet- és papírosvizsgálat területén kezdte meg. Mint a mechanikai technológia műegyetemi tanára mélyedt el a fémvizsgálatok problémáiban és ez irányította őt az alakváltozás mechanizmusának, az anyagszerkezet és a fizikai tulajdonságok között fennálló törvényszerűségeknek a kutatása felé. Az egyéniségét meghatározó adottságok alapján és céltudatos munkája eredményeképp sokoldalú, a mechanikai technológia egész területét átfogó anyagvizsgáló lett, aki nem elégedett meg a különböző fajtájú és állapotú anyagok fizikai tulajdonságainak meghatározásával, hanem a tulajdonságoknak és azok változásának az anyagszerkezetben rejlő okait kereste. Rejtő műegyetemi tanári működésének első 20 évében, lázas ütemű kutatásainak idején, az elméleti fizikusok még nem jutottak el az anyagszerkezet egységes és korszerű modelljének kidolgozásához. Az anyagszerkezet modelljét Newton, Bolzmann, Maxwell, Van der Waals klasszikusnak nevezett anyagszerkezeti elképzeléseiből kiindulva kellett felépítenie. A fémeknek külső erő hatására végbemenő alakváltozását a belső súrlódást Van der Waals a szilárd testek között működő súrlódáshoz hasonló jelenségnek tekintette. Ezzel az elképzeléssel Rejtő a deformációs mechanizmus törvényszerűségeit megalapozó kívánt a technológus mérnököknek adni. A szilárd anyagok felépítésére vonatkozó kutatás később más irányt vett ugyan, de a Rejtő-féle elmélet felhívta a kutatómérnökök figyelmét arra, hogy az anyag alakváltozásával, törésével, kifáradásával kapcsolatos jelenségek végső okainak megértéséhez az anyagszerkezet törvényszerűségeinek ismerete szükséges. Rejtő munkája nemcsak tanítványait, de kartársait is elmélyedt kutatásra serkentették. Az irányításával doktori fokozatot nyert gépészmérnökök és egyes tehetséges üzemi kutatók folytatták Rejtő munkáját. Ezek alkották a „Rejtő iskolát”, amelynek elvi irányvonala tömören úgy jellemezhető: tudományos alapon álló kutatás — gyakorlati célkitűzéssel. Ez az elv irányítja jelenleg is a tudományos — műszaki forradalom ipari kutatóinak munkáját. Ennek egyik előfutárja, úttörője volt Rejtő Sándor. 1971-ben a jubiláló Műegyetem is megemlékezett nagy professzorai sorában Rejtő történelmi érdemeiről. Gillemot László akadémikus ünnepi beszédében többek között a következőket emelte ki: ,,Nem vitás, hogy Rejtő munkája volt a világon az első kísérlet arra, hogy a fémek alakítását és forgácsolását egységes alaptudományi bázisból kiindulva kezeljék. Ha hozzátesszük azt, hogy Rejtő ezt a feladatot az 1910-es években kísérelte meg, az ezen tudományágak tényleges alaptudományi bázisát képező Képlékenységtant pedig von Mieses, Prandtl, a nem régiben elhunyt Reuss Endre ás mások 1920—1930 között alapozták meg, akkor egészen nyilvánvaló az, hogy Rejtő olyan úttörő feladatra vállalkozott, melynek alaptudományi bázisa még nem állt rendelkezésre. Ez egyik magyarázata annak, hogy Rejtő 19 Műszaki nagyjaink V. 289
