Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
riumát. Az intézet metalografiai osztályán közölték vele, hogy ismerik Rejtőnek 1927-ben megjelent németnyelvű könyvét [71]. A könyv tartalmát sok tekintetben újszerűnek és értékesnek ismerték meg. Példaképpen azt is kiemelték, hogy Rejtő volt az első anyagvizsgáló, aki a fémek képlékenységének mérőszámát az ismételt hajtogatással a legegyszerűbb módon megállapította [57, 150 —153 P-] Az elmozdulási irányvonalak tanulmányozása és a fémes anyagok szerkezetének molekuláris elmélete alapján Rejtő már 1896-ban megjelent első művében [7] kimutatta az összetartozó feszültségek létezését. Eszerint ,,minden fajtájú feszültség az összetartozó húzófeszültséggel vagy bármely másfajtájú feszültséggel helyettesíthető, mert a különböző feszültségek függvényei egymásnak”. [57, 69. p.] Rejtő megállapításai szerint a húzóerőnek az elmozdulási vonallal bezárt szöge (ß) általában nagyobb mint vagy legfeljebb egyenlő 45°-kal. Az összetartozó nyomó- és húzófeszültségek viszonya pedig egyenlő e szög tangensének négyzetével. Ezt az értéket Rejtő anyagjellemzőnek tartja. Az előzőkben említett anyagjellemzőkkel és az elmozdulási vonalhálózat felrajzolásával Rejtő a fémek technológiájában a maradó alakváltozásnak jóformán összes előforduló változatát elemezte és erő-, valamint egyes esetben munka-szükségletüket logikus gondolkozásával levezette. A munkája során végzett igen sok mechanikai vizsgálatot mikroszkópos vizsgálatokkal is kiegészítette. Mindenkor alkalmazta azt az alapelvet, hogy az elmélet legbiztosabb próbaköve a gyakorlat és ezért elméleti levezetéseit minden esetben vizsgálatok hosszú sorával ellenőrizte. E vizsgálatokat főként tanársegédei végezték. 276 5. ábra Nyomóerő-, ábra és feszültségi diagramok [52., 17. ábra]
