Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
vállalt feladat nagyságát jellemzi, hogy a mai gépészmérnökképzésnél a felsorolt ipari technológiák oktatása többféle szakágazat és még többféle tanszék hatáskörébe tartozik. Fémipari technológia A fémipari technológia alapját azok az elvek alkotják, amelyeket ,,Az elméleti mechanikai technológia néhány alaptétele” [7] címen 1896-ban tett közzé. Kísérleti munkáinak tervezése és az eredmények értékelése során kiindulási alapul felhasználta az arányos testek ellenállásának Kick-féle törvényét, a Thime-féle hatásszöget és Fischer-féle molekuláris hálózatot. Saját felfogását — számtalan kísérletének eredményét — mindenkor az Anyagvizsgálók Nemzetközi Szövetségének kongresszusain adta elő. Rejtő Sándor az 1897-től 1912-ig 3 évenként tartott kongresszusokon a legaktívabban vett részt. 18—20 ország szakembereivel folytatott tapasztalatcserét és hasznosította kutatásaik eredményeit. Rengeteget tanult és minden kongresszus után szorgalmasan kísérletezett, vizsgált, az új eszméket bedolgozta elméletébe. Elmélete ma már természetesen nem felelhet meg a fémtechnológia tudományos ismereteinek, mert Rejtő életében a mai anyagszerkezettan még kialakulatlan volt. A fémtechnológia fejlesztése terén Rejtő igen nagy érdeme, hogy kísérleti eredményeivel gazdagította a fémek alakításának ismeretét. Ő volt az első, aki technológiai műveletek erőszükségletének számítására vállalkozott. Sachs G. a Handbuch der Metallphysik 3. kötetében a Spannlose Formung című részben [27] így ír róla: ,,A mechanikai technológia régebbi összefoglaló elméletei közül csak Kick és Rejtő tárgyalja a belső összefüggéseket. Kick főleg a folyás jelenségének leírására szorítkozik. Rejtő megkísérli az erő- és feszültségi viszonyokat is meghatározni; az ő idejében azonban ismereteink még nem voltak eléggé fejlettek ahhoz, hogy elfogadhatóan megalapozott összefüggéseket levezessen. Rejtő logikus gondolkozásával, szabatos vizsgálataival és azok értékelésével a maga idejében nemzetközi tekintélyt szerzett magának — és a budapesti Műegyetemnek. Példa erre H. J. Hannover: Mechanik teknologie I. Koppenhágában 1899-ben megjelent könyve [1 ], amely 20 Rejtő hivatkozást tartalmaz akkor, amikor a nemzetközileg elismert anyagszaktekintélyek: Charpy 13, Ledebur 23, Osmond 19 hivatkozásban szerepel. L. V. Tetmajer a zürichi műegyetem tanára az ,,Elastizitäts- und Festigkeitslehre” c. művében egy egész fejezetet (I. Anhang) [5] szentel Rejtő elméletének. Ez mutatja, hogy Rejtőt az elméleti technológia kifejlesztésének munkájában az úttörők között tartották számon. Rejtőnek a hazai fémipar fejlesztésében nemcsak az az érdeme, hogy a saját kutató munkájának eredményeit közreadta. Egyetemi előadásaiban felhasználta a külföldi eredményeket, úgyhogy azok mindig korszerűek voltak. A Magyar 270
