Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
A századfordulói fekete ruhájában Rejtő zárkózott, csaknem barátságtalan megjelenésű volt. Ez a látszólagos mogorvaság azonban a külvilággal szemben védekező álarc volt, amely segítőkész jó szívet takart. Elszigetelte őt féltékeny írigyeitől, de ha érdemes ember támogatásra szorult, nem fordult hozzá hiába. Emberséges igazságossága azonban a protekciósokat megvetette. Szegény, összeköttetések nélküli fiatal végzett hallgatóját a nehéz elhelyezkedés éveiben, a húszas években is álláshoz juttatta, de az ajánlólevéllel jelentkezőt ridegen elutasította. A szociális beállítottság Rejtő családjában hagyományos volt. Az anyagi gondokkal küzdő, szegénysorsú műegyetemi hallgatók megélhetésének könnyítésére szolgált a „Technikus Ebéd”, amelyet Kisfaludi Lipthay Sándor 1899- ben szervezett meg. A Technikus Ebéd sok gonddal, utánjárással járó terhes munkáját 1905-től kezdve 1921-ben bekövetkezett haláláig Rejtő Sándomé látta el. ,,16 éven át állott annak az intézménynek az élén, melyet emberszerető, céltudatos, fáradhatatlan munkájával, kiváló szervezőképességével és finom tapintatával olyan magasra emelte, hogy más ilynemű intézményeknek utánzásra méltó példájává vált” [18]. III. Tudomány fejlesztő tevékenység Rejtő Sándor 11 évi ipari gyakorlat után, amiből az utolsó 6 évet mint iparfelügyelő töltötte, abban az időben vette át a Műegyetem Mechanikai Technológiai tanszékének vezetését, amikor a technológia tudományága még csak születőben volt. Rendszeressége megkövetelte, hogy mindenekelőtt tisztázza tanári működésének tárgykörét: a mechanikai technológia fogalmát. Az ő megállapítása szerint ,,ez a tudomány arra tanít, hogy szilárd nyersanyagokból miféle alakítások útján készíthetők használati cikkek”. Sorra vette az ő korában használatos ipari „szilárd nyersanyagokat” és elkezdte a fém-, a fa-, a textil-, a papír- és malomipar gyártmányai előállítására használt mechanikai technológiák kidolgozását. Rejtő mélyen járó átfogó tudományos gondolkodására jellemző akadémiai székfoglalójának [46] ama kijelentése, hogy a ,,sokféle anyaggal való foglalkozásra az a tudat buzdított, hogy a természet törvényei általánosak és minden anyagra egyaránt érvényesek”. Ezzel természettudományos felfogása az anyagi világ egysége mellett tett hitvallást. Munkamódszere az volt, hogy az egyes anyagok szerkezetét kutatta és abból vezette le az alakításukhoz szükséges technológia optimális eljárását. Ez a módszer a technológia tudományágának kezdeti szakaszában — amely Rejtő egész életén át tartott — sok kísérleti és anyagvizsgálati munkát követelt. A 269 i
