Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
Gusztáv előterjesztésére 1923-ban rendes taggá választotta. Az MTA néhány évvel halála előtt egyik legszebb díját, a Rákosi Jenő dijat ítélte oda neki. 1901—1902 években a Kir. József Műegyetem Gépészmérnöki Karának dékánja, 1920—1921-ben a Műegyetem rektora volt. Eredményekben gazdag oktató és kutató munkássága mellett puritán, emberséges életszemlélete és hazafiassága is a magyar műszaki társadalom általánosan elismert alakjává avatta. 1924 december 31-én ment nyugdíjba, de tovább dolgozott könyve egyes köteteinek újabb kiadásán, ill. németnyelvű összefoglalásán. Fáradhatatlan munkásságát 1928 február 2-án bekövetkezett halála zárta le. Február 7-én temették a Műegyetem aulájából, ahol a Műegyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kormány és a különböző műszaki egyesületek képviselői méltatták a magyar műszaki tudomány és a gépészmérnökképzés terén végzett értékes munkáját (16). II. M űegyetemi oktató, mérnök-nevelő tevékenység Rejtő Sándor a Műegyetem gépészmérnöki karán a Mechanikai Technológia tantárgy előadását az 1888. október 18-án elhunyt Pilch Ágostontól vette át. Akkor a tantárgyat a II. évfolyamon Mechanikai Technológia I. név alatt heti 2 óra a III. évfolyamon Mechanikai Technológia II. név alatt heti 3 óra a IV. évfolyamon Mechanikai Technológia III. név alatt heti 2 óra előadás során adták elő. A tantárgy jellege akkoriban leíró volt. Rejtő Sándor 1889. május 13-án nyilv. rk., 1890. december 25-én nyilvános rendes egyetemi tanár lett. Ebben a minőségben gyökeresen korszerűsítette a tantárgy anyagát. Ez a korszerűsítés elsősorban az ismeretanyag tartalmának minőségét érintette: a leíró jelleget felcserélte az „elméleti vagy oknyomozó technológia” ismertetésével, rendszeres oknyomozó mechanikai technológiai szakkönyv kidolgozásához felhasználta saját kutatási eredményeit és a nemzetközi konferenciákon való tevékeny részvétele útján gyűjtött ismeretanyagot. Ezzel az úttörő munkával hozzájárult a technológia tudományos alapjainak lerakásához. Ez tekintendő legnagyobb tudományos eredményének. 1894-ben kidolgozott javaslata alapján a tantárgy előadásait elnevezésükben, tartalmukban és óraszámukban megváltoztatták. Nemcsak az előadások óraszáma nőtt Rejtő életében, hanem az oktatást laboratóriumi és gépműhelyi gyakorlatok egészítették ki, amikor az új Műegyetem a Budai Dunaparton felépült. A mechanikai technológia ismeretanyagának fejlődését az 1. sz. táblázatból látjuk. Az előadások számának növekedésén kívül a gépészmérnök hallgató a technológia gyakorlatát 15—20 fős laboratóriumi és hasonló csoportos gépműhelyi gyakorlatokon sajátíthatta el. 265
