Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Bartel János
vizsgálók Közlönye” 1915. évfolyamában kritikai alapon ismertette, miért is az alábbiakban tanulmányának kivonatát közöljük.” Ez ítélhető Dr. Bartel János tudományos kutatómunkája legnagyobb hazai elismerésének. Dr. Bartel János azonban nemcsak a tudományos közéletben ért el magas rangot, hanem főállásában is. 1915-ben nevezték ki a Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt. igazgatójává, amely tisztséget 70 éves koráig, 1932-ben történt nyugalomba vonulásáig közmegelégedésre töltötte be. A vállalatnak azonban nyugdíjasként is műszaki tanácsadója maradt. E kizárólag műszaki vezetőállás az első világháború alatt, majd az azt követő gazdasági hullámzásokban, a világválságban biztosan minden erejét igénybevette. Ezt az is alátámasztja, hogy a még főmérnökként megírt ,,A szilárdsági fogalmak Rejtő és Mohr szerint” c. tanulmánya (10) után gyakorlatilag több mint egy évtizedes publikálási szünet következett. Az előbb megnevezett tanulmány 1915-ben az Anyagvizsgálók Közlönyében, majd —- a valószínűleg igen nagy érdeklődés miatt — az MMÉE Közlönyében 1916-ban mégegyszer megjelent. Jellemző a kérdés fontosságára, hogy Herrmann Miksa professzor, aki ekkor már a budapesti műegyetem Gépelemek Tanszékének vezetője, ,,A többirányú igénybevétel kérdésében” címen, ugyancsak az MMÉE Közlönye hasábjain, a gépszerkezettan oldaláról bírálja Dr. Bartel János megállapításait. De nem késett a védelem Rejtő Sándor akadémikus professzor részéről ,, Meg jegyzések Herrmann Miksának Bartel János dr. közleményeiről szóló bírálatra” címen ugyancsak a nyilvánosság előtt, az MMÉE közlönyében. Ennek a szakmai közvélemény előtt lezajlott polémiának olvasása a ma dolgozó mérnök-nemzedék számára is élvezetes és tanulságos. Nagyon érdekes lehetett, amikor a három, más más helyről származó és eltérő gépészmérnöki képzettséggel rendelkező szakember — a lengyel származású és Lembergben tanult Bartel János, a Selmecbányán született és Bécsben tanult Herrmann Miksa, ill. a Kassán született és a budapesti műegyetem első (!) gépészmérnöki oklevelét elnyerő Rejtő Sándor — ilyen fontos, fogalom-tisztító kérdésekben világszínvonalon vitát folytatott. Egy látszólag apró adat, de Rejtő és Bartel barátságát ismét igazoló, hogy az 1915-ben először megjelenő Rejtő-könyvnek, ,,Az elméleti mechanikai technológia alapelvei és a fémek technológiája” c. I. kötetnek az ismertetését éppen Dr. Bartel János írta az MMÉE Közlönyében, 1916-ban. A mai gyakorlatból tudjuk, hogy a könyvismertetésre történő felkérés rangot jelent, akár maga a szerző kéri fel, akár a szerkesztő jelöli ki a recenzort. Nagyon valószínű, hogy ebben a konkrét esetben Rejtő kérhette fel Bartelt az ismertetés megírására. Ezzel Dr. Bartel János életének, a tudományos kutatás szempontjából lezárult egy nagyon termékeny, jelentős és eredményes évtizede, amely egybeesett az emberi alkotó képesség legtermékenyebb életkorával is. Érdemes e munkásságról az elfogulatlannak tekinthető Dr. Bresztovszky Béla professzornak, a budapesti műegyetem Műszaki Mechanikai Tanszéke vezető120
