Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Bartel János
Borbély Lajos vezérigazgató lehetővé tette Bartel János számára, hogy ne csak gyakorlati, hanem kutató munkát is végezhessen. Ehhez biztosította az akkori legkorszerűbb anyagvizsgáló berendezések megvásárlását, és megengedte. hogy kutató jellegű méréseket is végeztethessen a gyárakban. Bartel János elfogadta Rejtő Sándor professzornak az anyagvizsgálatokra vonatkozó javaslatait. Erről 1905-beli közfeltűnést keltő előadásában (1905. június 4-én hangzott el a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének közgyűlésén) így emlékezett meg (1): .,Az alábbiakban beszámolok a megbízásról, melyet a Rejtő Sándor tanár úrnak 1899. február 26-án tartott előadásában javasolt új anyagvizsgálati eljárást illetőleg az anyagvizsgáló egyesülettől társulatunk kapott. Feladatunk volt a Rejtő-féle javaslatok értelmében megfelelő kísérleteket végrehajtani, és ezek alapján a szóban forgó eljárás felett gyakorlati szempontból véleményt nyilvánítani.” Átlapozva Bartel Jánosnak ezt a nyomtatásban (1) is megjelent előadási anyagát, megállapítható, hogy nagy mennyiségű kísérletet végeztetett el és elemzett, majd bírálva némelyik Rejtő-féle javaslatot, újabb módosító javaslatokat fogalmazott meg. Rejtő Sándor professzor már a következő MMÉE Közlöny-számban válaszolt ,,A vasanyag vizsgálata — Bartel János úr javaslataira vonatkozó megjegyzések” címén (239—242. old.). Ebből idézünk: ..Nagy örömmel vettem tudomást arról, hogy a Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt. telepei már öt év óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s hogy az Anyagvizsgáló Egyesület megkeresésének eleget teendő, a nyert kísérleti adatok feldolgozásával Bartel János mérnök urat bízta meg. Bartel úr jelentésében élénken visszhangra talál az eddigi állapotok tarthatatlansága. Lelkesen fogott hozzá elveim alkalmazásához, és a nyert kísérleti eredményekre támaszkodva, az ajánlott elvekre vonatkozólag megjegyzéseket tesz, a vizsgálatok végrehajtásának módjaira vonatkozólag pedig javaslatokat terjeszt elő. Mielőtt Bartel úr megjegyzéseinek bírálatába bocsátkoznám, bejelentem, hogy a megejtett kísérletek oly érdekes eredményeket nyújtottak, hogy ezek után a gyakorlatnak megfelelő gyors és olcsó kísérletező módot jelölhetünk ki.” Rejtő Sándor és Bartel János szerencsés találkozásának — Rejtő professzor sajnálatos haláláig tartó — jó barátság volt a következménye. A múlt század utolsó harmadának ipari fejlődése éppen a századfordulóra jutott olyan helyzetbe, hogy az Önállóvá lett magyar vasutat a kívánságnak, szükségletnek megfelelően korszerűsítse. Ez a szükséglet nagyobb gőznyomást jelentett a kazánlemezekre, jobb tulajdonságú szerkezeti anyagot követelt a nagyobb teherbírást kívánó síneknek, hidaknak. Az akkor megszokott anyagvizsgálati módok már túlhaladottakká váltak. Ezek gyökeres átdolgozása vált időszerűvé. Ezt a munkát vállalta hazánkban Rejtő Sándor (1853—1928), aki éppen azokban az években nyerte el a professzori kinevezését a budapesti mű117
