Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Cserháti Jenő

kon keresse boldogulását, és át volt hatva attól a tudattól, hogy értelmes, hozzáértő, fejlődésre képes iparosokat legeredményesebben az ipariskolák útján nevelhetünk. Ezeknek az iskoláknak buzgó tanári karához kollegiális jóindulat fűzte, az iskolák látogatása alkalmával szakavatott tanácsaival, az elért eredmények megértő elismerésével őket mind odaadóbb tevékenységre serkentette, önbizalmukat fokozta. Állandó hathatós támogatója volt minden törekvésnek, mely ezeket az iskolákat fejleszteni, tökéletesíteni igyekezett. A fejlődés egyik elengedhetetlen eszközét az iskolák modem felszerelésében látta, amiért nem egyszer emelte fel szavát, melynek e tanácsban mindig is nagy súlya volt. Az ő érdeme pl., hogy ezeknek az iskoláknak keretében öntő-tanfolyamokat szerveztek.”

„Midőn 1908-ban egyesületünk műszaki ismeretterjesztő előadásokat kezdett rendezni, hogy a nagyközönséggel megismertessük a mérnök és építész tevékenységét, hogy annak betekintést nyújtsunk szellemünk műhelyébe, és ezzel annak méltó megbecsülését elérjük, akkor ő volt az első, aki ilyen előadás megtartására vállalkozott. Mindezeket átkaroló gondolatvilágával, ebben az első előadásban nagy, jellemző vonásokkal ismertette azt, hogy mit alkot a mérnök, az építész. E fáradságos és felelősséggel teljes, izgalmas munkásság ismertetése után megállapítja, hogy e „hivatásnak fárasztó és veszélyes voltával szemben megvan a fényoldala is. A tervező építész, vagy mérnök éppen úgy, mint a szépművészetek művelője, eszméit, gondolatait megépítve, formába öntve, kőből, vasból, bronzból megalkotva láthatja. Az építész és mérnök tehát teremt, amikor produktív munkát végez!””

Szép és megható ünnepségen [16] helyezték el a róla készült festményt 1907. dec. 21-én, amikor Kájlinger Mihály elnök köszöntötte őt, amelyre ő meghatottál! válaszolt. Az olajfestményt id. Vastagh György készítette.*

Schimanek Emil professzor Cserháti egyéniségéről a következőket írja [16]: „Vannak egjümiségek, akiknek első látása, akikkel való érintkezés első benyomása, mindjárt megnyitja szívünket. Bizonyos harmóniája ez az egyéni és lelki tulajdonságoknak, amely szuggesztív hatással van reánk, amely elhiteti velünk, hogy az ő lelkűkben ugyanazok az érzések, eszmék és törekvések forró nganak, mint a mieinkben, és így a lelki közösség érzetét vagy hitét ébresztik bennünk.

Ilyen egyéniség volt Cserháti Jenő. Bizalmat keltő varázsával lekötött mindenkit, akivel érintkezett, és mentői hosszabb ideig, mentői jobban ismertük őt, annál inkább becsültük és tiszteltük.”

A Kir. József-Műegyetem gyászjelentése [14] a következőket emeli ki Cserháti Jenőről. A III. oszt. vaskorona-rend lovagja, oki. gépészmérnök, a gép* Id. Vastagh György (1834—1922) festőművész, oltárképeket, freskókat, néprajzi vonatkozású jeleneteket, cigánytémákat és nagyszámú arcképet festett természetszerűségre törekvő előadásban és tárgyias megjelenésben (Kárvallott cigány, Esküvői menet, Széchenyi István stb. Nemzeti Galéria). (Művészeti Lexikonból.)

94