Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Cserháti Jenő
gatóságok a Műegyetemre. Cserháti professzorhoz fordultak tanácsért, aki rám bízta az ügyet . . . azt tanácsoltam .... hogy a . . . hajtás nagykerék-fogazásának fejköréből 1,5 mm-nyit . . . esztergáltasson le, és a fogak éleit még 0,5 mmnyire reszelővei legömbölyítve tompítsák. Az eredmény meglepő volt.” Talán kissé hosszabban idéztük Dr. Vidéky Emil visszaemlékezését, viszont ebből megtudhatjuk, hogy Cserháti Jenő közvetlen elődje a Gépelemek című tantárgy oktatásában Schimanek Emil professzor volt. aki viszont az Ashothféle teljesen gyakorlati jellegű oktatást elméleti szintűre emelte, és Cserháti kinevezése után más tanszéket vett át. Megtudhatjuk továbbá, hogy Dr. Vidéky Emil már 1901-től ezen a tanszéken volt (ott is maradt Cserháti Jenő haláláig), és szóban is. írásban is hálával gondolt vissza Cserháti Jenő profeszszorra. A korszerűbb fogaskerekek megvalósításának célkitűzése, továbbá az akkoriban kialakuló golyóscsapágyak az a két gépelem-terület, amelyet Cserháti Jenő felkarolt, és amelyben Vidéky Emillel eredményt ért el. ill. amellyel Vidéky Emil későbbi pályafutását meghatározta [23] [27.] Ennek igazolására elég idézni az 1909. febr. 27-én tartott mémökegyleten belüli, a gépészeti, bányászati, gyáripari és elektrotechnikai szakosztályi ülésen elhangzott ..Elmélet és gyakorlat a gépszerkesztésben'’ című előadásból (85): ..A gépszerkesztőktől a legutóbbi évekig leginkább azt kívánták, hogy nagy gyakorlatuk legyen, míg ma már pl. a nagy német gyárak keveslik azt az elméleti tudást, amit a műegyetemek hallgatóiknak nyújtanak, mert az új problémák megoldásához elméleti képzettségük gyakran elégtelen. A gyakorlatból fölvetett ilyen problémák elméleti úton való megoldását láthatjuk pl. a golyós csapágyak és fogaskerekek esetében. A golyós csapágyakat csak azóta tudják az általános gépszerkesztésben sikerrel alkalmazni, mióta Stribeck felállította a golyók terhelhetőségének elméletét, és kísérletileg megállapította a csapágyak legcélszerűbb alakját. A fogaskerekek a legutóbbi évekig nagyobb sebességre nem voltak használhatók. mert fogaik nem voltak pontosan az elmélet megkövetelte görbékkel határolva, hanem csak közelítőleg. Bilgram már 1885-ben megállapította azt az elvet, amelynek alapján szerkesztett gépek elméletileg helyes foggörbéket vágnak. Lasche pedig 1879-ben kimutatta, hogy miképpen lehet a fogak kopását mérsékelni.” Lasche fejtegetéseit az előadó matematikai alakba foglalva mutatta be — szól a továbbiakban a beszámoló — és rámutatott arra. miképpen kell pl. olyan fogszámok és áttételek mellett, mint amilyenek a villamos kocsik fogaskerekein előfordulnak. a fogfejek helyes magasságát megállapítani, és hogyan lehet e fogakat szabályos csavarmarókkal (ma csigamaróknak nevezzük e szerszámokat) készíteni.” Ebből a hírből arra lehet következtetni, hogy Cserháti Jenő nagyon figyelemmel kísérte a korabeli német nyelvű szakirodalmat, és a Vidéky által említett 85