Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Keller Bence: Lechner Egon
Pedig szerinte az ő teodolitjával a szögpontatlanság legfeljebb 5" (azaz 1°nak kb. 0,55 %-a). Tudunk viszont arról, hogy a Ganz-Mávagban folytak még kísérletek, amelyekbe Lechner irányítóan befolyt, de ezeket más rendszerű teodolitos mérés alapján hajtották végre. i) Lechner Egon utolsó műve Utolsó nagy jelentőségű munkája [47] a Miskolci Műegyetem birtokában van; remélhető, hogy rövidesen ki is adják. Helyesnek látszik ezt a művet a társszerzőnek, dr. Lipka István matematikusnak szavaival ismertetni, amint következik: ,,A körkörös szelvények mérésével foglalkozó terjedelmes értekezés felöleli a köralakpontosság meghatározásának és mérésének igen széles területét. Foglalkozik a körkörösségtől való eltérés megállapításának a különböző módjaival, különösképpen a köralakpontosság fogalmának azzal az újabb meghatározásával, amely a köralaktól való eltérést egy középkörhöz, az ún. legkisebb négyzetek köréhez képest adja meg. Erre a legkisebb négyzetek köréhez viszonyított köreltérésre, a körhibára a tanulmány analitikusan képletet vezet le. Az analitikus tárgyalásH mód: a köralakú szelvény változó nagyság (a szelvénygörbe súlypontjából kiinduló) radiuszvektorainak Fourier-féle trigonometrikus polinomokkal való előállítása lehetővé teszi a szelvény köralaktól való eltérésének részletes analízisét, a köralaktól való makrogeometriai és mikrogeometriai eltérések jellemzését. Az utóbbiak alapján elemezhetők a köralakú profilok (csap- és furatszelvények) különböző fajta (laza, szilárd) illesztéseinél fellépő szelvény deformációk s a szelvény kerületének és területének az összefüggései a szelvényhez tartozó legkisebb négyzetek körével. Az értekezés igen behatóan foglalkozik a köralakú szelvények mérésével éspedig akétpont méréssel és ahárompont méréssel. Amikor tolómércével mérünk, akkor tulajdonképpen a szelvénygörbe két párhuzamos érintőjét tekintjük, s a két érintő egymástól való távolságát határozzuk meg: ez a két-pont mérés. Azonban a mérendő szelvény egyenvastagságú görbe ún. álkör is lehet, aminek felismerése kétpontméréssel nem lehetséges. (Az egyenvastagságú görbe (álkör) legegyszerűbb alakja egy körívháromszög, amelynek csúcsai lekerekítettek). Az álkörösség megállapítása végett hárompont mérést is alkalmaznak. Ez is három érintőből adódik akár V-alakú prizmát (hornyot) használunk, akár optikai szögmérő eszköz (teodolit) útján való irányítással mérünk, mint a nagy átmérőjű körszelvények alakpontosságának a mérésénél. A hárompont-mérésnél a mérendő kerek szelvényt (a1-f-a2) szögű prizmába fektetjük és a prizma csúcsától mérjük az (cp és a2) szögek közös szárára merőleges, a szelvényt érintő síknak a távolságát a prizma csúcsától. Tehát itt a szelvényt egy érintő háromszögbe foglaljuk, amelynek T magassága változik, ha a szelvényt forgatjuk a horonyban, kivéve azt az ese-434
