Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Keller Bence: Lechner Egon

8. ábra

Szorítócsavaros karmantyú. Egyike a legegyenletesebb szorító illesztéseknek

lis hüvely vastagsággal. Az 1. ábra szerinti laposításról ezeket állapítja meg: ,,Elterjedt szokás, amit azzal lehetne indokolni, hogy a hasított hüvely alakváltozása a hasítás helyén kisebb, mint kellene . . . Ám a deformáció értéke . . . csak mikronokra rúg, s így sima hüvelyeknél ezzel kár törődni.”

Rámutat arra, hogy „a hüvely hossza a vonalnyomás szempontjából bármekkora lehet hacsak az 5. képletben levezetett craax hüvely-vastagságot túl nem lépjük”, —.

Foglalkozik még az önzáró és nem-önzáró kúposság alkalmazási eseteivel, és a szorító csavaros megoldásnál hasznos nyomatéki határokkal.

2. Egy helyt hasított, helyenként gerezdéit hüvely (5. ábra)

Kimutatja, hogy ,,a gerezdek szaporításával (kettős, hármas, négyes gerezdeléssel) a hüvely befogadóképesség tekintetében nem lesz rugalmasabb, csak azt érjük el vele, hogy a tengellyel több szegment érintkezik. Ezáltal a központosítás jobban sikerül, különösen ha még a hornyolások helyén a hengert is tompítjuk, hogy a merev gerezdek lehetőleg csak a közepükön feküdjenek a fészekben.

408