Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Keller Bence: Lechner Egon
Gépészmérnök. A szabványosítás és tömeggyártás kérdéseinek kiemelkedő hazai művelője. I. Lechner Egon élete és munkássága Leckner Egonra emlékezve nem lehet egyszerűen csak megszokott formákkal méltatni mérnöki tudományos és egyetemi oktatói tevékenységét. Mindenkor fegyelmezett és a minden feladatban a megfelelő rendszert felépítő gondolkodásmódja már fiatalon átlagfölötti mérnöki szellemi teljesítésre késztette. Ez volt az az adottság, mely lehetővé tette, hogy maradandót alkosson minden szűkebb szakterületen. Mint szerkesztő mérnök sohasem feledkezett meg a gyárthatóság feltételeiről és mint technológusnak sohasem kerülték el figyelmét a szerkesztési előírások és a pontosság megvalósításának lehetséges útjai. Ez a különleges osztályozó és rendszerező képesség elhivatott oktatóvá tette, hogy tovább is adhassa szerzett tapasztalatait. Képességei sorsszerűén vitték életútját az oktatás felé, melyben vállalta az úttörő szerepét is. Hazánkban először foglalta össze tudományos rendszerességgel a „Forgácsoló készülékek szerkesztésének elemei” című munkájában a tömeggyártás nélkülözhetetlen alapelveit. E munkájával lényegében kiterjesztette a gépelemek tárgykörét erre az igen fontos technológiai területre. Gyakran hangoztatta, hogy korunk gépészmérnökének szerkesztői munkája csak úgy lehet gazdaságilag is eredményes, ha munkájában a technológiai kivitelt, vagyis a sokszor feltett „hogyan készül” kérdést is mindenkor szem előtt tartja. Lechner Egon sokoldalúságát életútjával tudjuk legméltóbban jellemezni. Róla szólva nem üres formaság, ha bevezetőül családi adatokkal kezdjük. Kolozsvárott született 1890-ben, ahol édesapja, dr. Lechner Károly, pszichiáter orvosprofesszor volt, egyben az egyetemhez tartozó Karolina kórház és klinika ideg- és elmegyógyászati intézetének igazgatója, akit annak idején a budapesti angyalföldi elmebeteggondozó intézet igazgatói pozíciójából hívtak meg egyetemi rendes tanárnak. Lechner Károly később a MTA levelező tagja lett.* * Lechner Károlyról és Lechner Gedeonról lásd a Függeléket. 397
