Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil

er =----— •

3

ytT

Ez az összefüggés azonban tetemesen bonyolítja a képleteket, és éppen ezért táblázat kell a tényleges kiszámításhoz.”

Érdekes, hogy e Herrmann Emil által bevezetett gondolat a legutóbbi idó'kig jó segítséget jelentett a szerkesztő mérnöknek, amit az is bizonyít, hogy Vörös Imre professzor 1956-ban megjelent [7 ], majd 1961-ben már 3-dik kiadást megért Fogaskerekek című egyetemi tankönyve egyaránt bemutatja a Herrmannféle ún. sebességtényezőt (l/3y^ ) a könyv 123. ábrájában (itt 7. ábra). A sokkal finomabb mérési eredményeket is figyelembevevő függvények térnek csak el az 1 lsyv görbétől.

Herrmann Emil professzor további munkáiról Vajda Pál „Nagy magyar feltalálók” c. könyvéből [8] idézhetünk: „Sokat foglalkozott a vízoszlopos gép tökéletesítésével. A milléniumkor kiállított vízoszlopos gépéről a külföldi szaksajtó is nagy érdeklődéssel írt. Szakszerűen és legelőször foglalkozott a hengersorok méretszámításával és a fúvógépek munkaszükségletének megállapítására jól használható táblázatokat állított össze. Az egy- és kéthengeres gőzgépek számítását modern alapra fektetve, teljes precizitással oldotta meg. Az akna-7. ábra

A sebességtényezők (köztük a Herrmann Emil-féle 1/ j/iT) értékei [7]

28