Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
Hivatali munkája mellett 1886-ban megszerezte a műegyetemi magántanári címet és képesítést. 1889. május 13-án műegyetemi rendkívüli, majd 1890. december 25-én műegyetemi rendes tanár lett. Első tanulmányát 1887-ben ,,A szövet tartósságának megállapítása” címen adta közre [1]. Ezt 1891-ben ,,A papíros tartósságának megállapítása” [2], majd 1893-ban „Utasítások magánosok részére papírvizsgálatok végzésére” című mű követte [3]. 1894-ben jelentést tett közzé „Javaslat a mechanikai technológiai előadások módosításáról” címen [4]. Ebben fektette le a magyar gépészmérnökhallgatók mechanikai technológiai képzésére vonatkozó felfogását, annak programját és korszerű rendszerét. Nagy szorgalommal gyűjtötte a fém-, fa-, textil-, papír- és malomipar irodalmát, elmélyedt kutatást folytatott e technológiák területén, hogy előadásai számára a gyártási folyamatokról, azok fejlődéséről és korszerű színvonaláról átfogó képet adhasson hallgatóinak. Az új műegyetem keretében felépített mechanikai technológiai épület műhelyét, anyagvizsgáló laboratóriumát, valamint gyűjteménytárát különös gonddal rendezte be [4]. Előadási jegyzeteinek ismételt kiegészítésével 8 éven át (1915—1923) dolgozott „Az elméleti mechanikai technológia alapelvei” című 4 kötetes főművén, melyben egységes rendszerbe foglalta a mechanikai technológia alapelveit. Ezeket az elveket alkalmazta könyveinek a fém-, a fa-, a papír-, ill. a textilipari gyártás technológiájára vonatkozó fejezeteiben. Ugyanilyen elvi alapon építette fel a rideg anyagok aprítása és fajtázása, a malomipar című előadásának anyagát. Ez lett volna elméleti technológiájának 5. kötete, melyet két társszerzővel szándékozott megírni. Rejtő elkészítette a könyv nagy részét. A malomipar 50 000 koronát biztosított a könyv kiadási költségeire, de Rejtő halála következtében a mű nem készült el. Rejtő teljesen önálló elméleti és kísérleti kutatásai alapján újszerű törvényszerűségeket állított fel a technológiai műveletek lényeges adatai és az általa alkotott anyagjellemzők között. A kísérleti eredmények és az irodalmi anyag elmélyedő elemzésére, összefoglalására kedvező alkalmat nyújtott évenként Bártfa-fürdőn töltött nyári szabadsága, ahol műegyetemi, valamint egyéb szakmai elfoglaltságától mentesen a tudományos irodalmi munkának szentelhette idejét. Az egészséges környezetben, zavartalan csendben végzett összefoglaló irodalmi tevékenység jelentette számára az üdülést. A hazai hivatalos helyek is elismerték munkásságának értékét, 1896-ban a vaskoronarend III. oszt. lovagja, 1901-ben udvari tanácsos, 1926-ban II. oszt. magyar érdemkereszt kitüntetést kapta. A Magyar Mérnök és Építészegylet 1897-ben (MMEE) a Hollán-díjjal, 1916-ban egyesületi aranyéremmel jutalmazta publikációit. A Magyar Tudományos Akadémia Kherndl Antal és Rados Gusztáv javaslatára 1912-ben levelezőtaggá, Szily Kálmán és Rados 264
