Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil
piria útvesztőjébe tévedő útjait s a telített gőzöknek az említett tétel alapján levezetett állapotegyenlete mennyire megkönnyíti a fontos tudományág megértését és analitikai módszerével mennyire egyszerűsíti a telített és túlhevített gőzökkel összefüggő problémák megoldását és teszi lehetővé a gyakorlatban álló, tudományosan képzett mérnök részére ilyen természetű problémák egy hatványskálás logaritmikus számolóléccel való egyszerű kezelését és gyors megoldását. Herrmann ellenálláselve annak idején nagynevű kortársainál élénk érdeklődést keltett. Zeuner a hetvenes évek elején mai nap is klasszikusnak elismert Mechanische Wärmetheorie-jában megemlékezik róla s ennek alapján a hőmérséklet függvényében kifejezett nyomás képletét is felveszi, nagyobb jelentőséget azonban nem tulajdonít neki.” ,,A gőztáblázat használatát körülményessé tette s jelentékenyen megnehezítette a közbeeső nyomás- és hőmérsékletrelációknál elkerülhetetlen interpolálás, majd a grafikus módszerekhez szükséges, különböző változók függvényében kifejtett görbék többszöri felrakása, amikor eszembe jutott, hogy tanulmányaim idején a bécsi . . . műegyetem könyvtárában egy füzetecske jutott a kezembe, amely úgy tárgyánál, mint a szerzőjének személyénél fogva nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A füzetecske címe: Formel für die Spannkraft gesättigter Dämpfe, Bericht an die kaiserliche Akadémia der Wissenschaften in Wien, vor gelegt in der Sitzung am 12. Oktober 1871, szerzője: Herrmann Emil m. kir. főbányatanácsos, a Selmecbányái m. kir. bányászati és erdészeti akadémián a műszaki mechanika európai hírű professzora. A füzetecskében, tudományos megokolással, az ellenállás elvét mondja ki és ennek alapján a gőznyomást a hőmérséklet függvényében fejezi ki.” ,,. . . néhány hónapi munka árán sikerült nemcsak a telített vízgőz nyomását, hanem tetszésszerinti hőrelációnak megfelelő fajtérfogatát és ennek reciprokát, vagyis a gőz faj súlyát a hőmérséklet függvényében kifejeznem. Minthogy a képletek segélyével számított nyomás, fajtérfogat, fajsúly, hőmennyiségek stb. a gyakorlati határnak tekinthető 33,0...205,0 °C közötti hőmérséklet-relációban, a 0,05... 17,56 kg/cm2 nyomásnak megfelelően, a berlini Technisch-Physikalische Reichsanstalt megbízásából Hennig és Holbom német tudósok által 1908-ban a mesterséges atmoszférák módszere szerint 50... 205 °C-ig végrehajtott kísérleti eredményekkel majdnem pontosan megegyeznek, a Herrmann-féle ellenállás elve alapján levezetett, igen egyszerű és kiválóan használható képleteket a jelzett hőmérséklet, illetve nyomáshatárok között, a nyomás, fajtérfogat, illetve fajsúly a hőmérséklet kifejezett helyes analitikai formájának kellett tekintenem. A nyomás és fajtérfogat képletének egymással való szorzásával könnyű volt a telített vízgőz állapotegyenletének a hőmérséklet függvényében kifejezett alakját levezetni, majd a gőz adiabatikus kifolyási sebességét s az áramló gőz kinetikai energiáját is ugyancsak a hőmérséklet függvényében meghatározni, 23
