Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil
között több kiadást megért Révai Lexikonnak. 1948-ban, az első ízben megjelenő Magyar Energiagazdaság c. folyóirat főszerkesztői tisztségét vállalta. Életének az utolsó 10—12 évére eső szakirodalmi teljesítménye (amely tehát 70 éves kora utáni éveire esett) egyedülállóan elismerésre méltó. Hat könyvet és sok szakcikket írt ebben az időszakban, mintegy minden tapasztalatát megírva és átadva az utókornak használatra, tanulmányozásra, esetleges bírálatra (pl. az entrópia nélküli tárgyalás kritikájára). E sorok írója a Műegyetemi Közleményekben angol cikknek (52) ill. A hőerőgépek üzemtana c. könyvnek (43) sajtó alá rendezése során, mint a Mérnöki Továbbképző Intézet akkori főtitkára került közelebbi kapcsolatba Schimanek professzorral. Ekkor már csak egyik szemével látott, de azt is megtámadta a gyógyíthatatlan betegség, úgyhogy tulajdonképpen már nem tudott írni, hanem csak diktált, és e gyorsírásos feljegyzésekből készült a gépelt „kézirat” [15]. Ez műszaki szövegek esetében különösen megerőltető szellemi koncentrációt kívánt. Könyvei közül az egyiket 1942-ben az MMÉE kitüntette. Az 1942. március 17-én kelt előterjesztés indokolásából idézünk: „Schimanek Emil „A hűtés technikai és gazdasági problémái” c. az 1941- ben megjelent művét az aranyéremmel való kitüntetésre egyhangúan érdemesnek tartjuk. Tárgyát tekintve a mű hézagpótló a magyar irodalomban. A szerzőnek nagy érdeme, hogy a szerkesztő és a tervező, valamint az üzemvezető mérnök igényét egyaránt kielégíti. Különösen ki kell emelni a kompresszoros és abszorpciós rendszerének összehasonlítására, a hulladékenergia értékesítésére és a hűtőközeg megválasztására vonatkozó fejtegetéseit. Minden esetben felhívja a figyelmet azokra a szempontokra, amelyek a beruházási és az üzemi költségek helyes értékelésénél felmerülnek, és amelyek alapján a legjobb megoldás megállapítható. A gyakorlati alkalmazás bemutatására választott példák és az üzemi viszonyok tárgyalása a szerző különleges hozzáértését dicséri. Előadásmódja világos és páratlanul szabatos. Tárgyának jó beosztása és a problémák könnyen érthető tárgyalása a hűtőtechnika nehéz kérdéseiről még a kisebb készültségűek számára is tiszta áttekintést biztosít.” „Egy erőmű-tervezet története az elgondolástól a papírkosárig” c. könyv (48) a mai napig a hazai gépészmérnöki vitairat példaképe. Ekkor már nagyon magasra ívelő ipari tekintélye hanyatlóban volt, s mint ilyenkor előfordul, méltatlan megjegyzés érte egy kooperációs, nagyvonalú energiaellátásra vonatkozó tervét. E megjegyzéssel szállt szembe Galilei-stílusú szenvedéllyel. „A hőerőgépek üzemtana” c. könyvről (53) Dr. Sasvári Géza írt ismertetést. Ebből idézünk: „ . . . A könyv lényegében a szerzőnek a Mérnöki Továbbképző Intézet 1943-as tanfolyamán tartott előadásainak anyagát tartalmazza. Ezekben az előadásaiban a szerző több évtizedes kutatói és előadói munkájának tapasztalataival és tudásával felfegyverezve kritikailag foglalkozik az elmúlt évszázad alatt a hőerőgépek terén bevezetett korszakot alkotó újításokkal. 167
