Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil

Rövid, pár éves gyakorlati mérnöki munka után, 1869-től aszisztens a Matematika-Mechanika-Altalános gépsz érkéz ez ettani Tanszéken, amelynek Farbaky István a vezetője, majd e tanszék három részre átszervezése után az Elemző erőműtani és szilárdságtani Tanszék vezetője.

Kövesi Antal professzor visszaemlékezéséből a következőket idézhetjük [4]: ,,Ez időben adta közre nagyértékű hőelméleti cikkeit és a vízgőz formuláit a Poggendorff-féle Annalesek-ben, amely tárgykörre] élete végéig szívesen foglalkozott. Lelke tisztaságát, szíve jóságát, mélyen szántó elméjének bölcsességét sugározta ki azokra, akiket szeretett, és akikkel gyakran érintkezett, így figyelmes tanítványaira, és ezek viszont áhítattal hallgatták és csodálták a nagytudású professzor fejtegetéseit, világos előadásaiban. Akik erdei sétáiban elkísérhették, szórakozva tanulhatták meg a legbonyolultabb mechanikai problémákat a kitűnő mestertől. E sorok írója is áldja ezért emlékét”. A lexikonok főműveiként a következőket emelik ki:

1. Compendium der mechanischen Wärmetheorie (19) (magyar címe: A mechanikus hőelmélet rövid összefoglalása), amely Berlinben jelent meg 1879- ben. A karlsruhei F. Grashof professzor hosszú levélben* méltatta e munkát (2. ábra). Külön is felhívható a figyelem az egyik mondatra, amelyben Grashof professzor Herrmann professzor könyve alapján őt nagy munkabírású szerzőnek tartja, aki ítéleteiben gyümölcsözően önálló.

2. Szilárdságtan tekintettel a gépészeti igényeire (függelékben a tehetetlenségi nyomatékok elmélete és a grafosztatika elemei c. részekkel) (31), amely könyv a szerző kiadásában jelent meg 1894-ben. E könyvre magyar származású zürichi L. Tetmajer professzor írt elismerő szavakat** (3. ábra): ,,Hogy tehetségének szárnyai azokat a területeket érik el, amelyekbe az isteni kegy csak kiváltságos szellemeket enged be”. Hazánkban e könyv egyúttal a magyar nyelvű gépészeti szakirodalom megindulását jelentette (4. ábra), hiszen alig lett hivatalos nyelv a magyar a könyv megjelenése előtt néhány éve. Maga Herrmann Emil

* A levél magyar fordítása: Tisztelt Uram! E hó 15-én kelt értékes írására válaszolva tisztelettel megjegyzem, hogy Herrmann Emil professzorról csak az általa számomra ismertté tett „Compendium der mechanischen Wärmetheorie” alapján tudok ítéletet mondani. E könyv rám olyan benyomást tett, hogy szerzője fiatalabb ember, akit eleven teremtőerő hajtott, és akit nem befolyásol minden tekintetben a kívánt elővigyázatosság és a széles korlátozás a tételek és módszerek alkalmazásában, amelyekkel a kidolgozott szakterületet még tovább kell fejleszteni anélkül, hogy közben figyelemmel kellene lenni más munkák tanácsos teljességére és gondosságára. Másrészről viszont ugyanez a könyv a szerzőt olyan emberként mutatja be, akit nagy munkabírás és az ítélet gyümölcsöző önállósága jellemez, és úgy gondolom, hogy ő a szóbanforgó tanszéken ítéletek alkotására teljes mértékben alkalmas, különösen ha arra számítani szabad, hogy (ha abban nem tévedek, hogy még fiatal embernek tartom őt) az említett hiányokat az évekkel mind jobban eltünteti. Kiváló tisztelettel az ön F. Garshofja.”

** Igen tisztelt Uram! Ausztriából visszatérve hazai újévi üdvözletként az ön klasszikus „Szilárdságtan” művét találtam. Egy pillantás a pompás műbe meggyőzött arról, hogy az ön tehetségének szárnyai azokat a területeket érik el, amelyekbe az isteni kegy csak kiváltságos szellemeket enged be. A magyar szakirodalomnak az ön műve különleges jelentőségül szolgál és gratulálok az országnak, amint a könyv szerzőjének eme legújabb alkotásához. Igazi tisztelettel az ön Prof. L. Tetmajere.”

14