Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil

(hiszen három tanéves tanársegédi munkáját berlini tanulmányúttal zárta), és ugyanakkor megemlíti, hogy ő maga is volt öt éven át repetitor (azaz lényegében tanársegéd). Ebbe az öt évbe nyilván beleszámította hallgatóként végzett oktató munkáját is.

Oktató tevékenysége, majd rövid fegyvergyári állása után (mint tanári pályázatában írja ,,a szerszámgép tervezésénél nem érvényesíthettem kellően szerzett elméleti ismereteimet”) a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.-ben rövid idő alatt különböző darukat, tolópadokat, tetőszerkezeteket, elevátorokat, gázmotorokat tervezett hazai és külföldi üzemek számára [19].

A múlt század végén a budapesti Műegyetem gépszerkezettani professzorai szinte egyidőben vonultak nyugalomba, ill. jártak közel a visszavonulás évéhez. így került sor arra, hogy először Bánki Donát (1899-ben), majd Schimanek Emil (1900-ban), végül Cserháti Jenő (1904-ben) vette át a gépszerkezettan azonos vagy különféle tárgyainak oktatását [1]. Érdekes módon mind a hárman a Ganz-gyárból kerültek a Műegyetemre. Bánki Donát és Schimanek

148