Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil

Bánya- és kohómérnök, akadémiai tanár. A magyar gépelem- és gépészettudomány egyik megalapítója.

I. Herrmann Emil professzor életrajzának fontosabb adatai

Született: Dognácskabányán 1840. november 13-án.

Elhunyt: Budapesten 1925. április 22-én.

Apja: Herrmann Miksa bányaorvos Dognácskán.

Anyja: Schmidt Petronella

A rendelkezésre álló Herrmann-féle családfa szerint, (a családnév eltérő írásmódja ellenére) első unokatestvére Herman Ottónak.

A mai értelemben véve nem iskolázott „szabályosan”. Édesapja korai nyugdíjazása után a resicai vasgyárban egyidejig lakatosként dolgozott, később a gépgyár szerkesztői irodájába került. Magánúton, autodidakta módon tanult. Kitűnő képességei miatt némi ösztöndíjjal Bécsbe küldték, a bécsi Műegyetem ún. előkészítő tanfolyamára, ahol az előkészítő tantárgyak vizsgáit sikerrel letette, és így a Műegyetemre beiratkozhatott (1858). Idő közben édesapja öngyilkos lett, ösztöndíja is megszűnt, s így Bécset otthagyva a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia egyik állami ösztöndíját pályázta meg. Az ösztöndíjat elnyerve, azt még külön tanításokkal kiegészítve, 1863-ban kitüntetéssel fejezte be tanulmányait, s oki. bánya- és kohómémökként állami szolgálatba lépett, mint a szélaknai gépészeti felügyelőség mérnöke.

1865-től a leobeni Bergakademien Hauer tanár mellett tanársegéd, s közreműködött az ő kohógéptani könyvének kiadásában.

1869-től Selmecbányán gépfelügyelősegéd, majd ugyanattól az évtől már a Bányászati és Erdészeti Akadémián is tanársegéd, a Matematikai Tanszéken.

1872-től a Selmecbányái Akadémia Elemző erőműtan és szilárdságtani Tanszékén Mechanikát, Szilárdságtant, Grafosztatikát és Mechanikai hőelméletet tanít, mint a főiskola rendkívüli, majd 1878-tól nyilvános rendes tanára. Ezidőben adta ki nagyértékű hőelméleti cikkeit.

1879: megjelenik Berlinben „Compendium der mechanischen Wärmetheorie” c. munkája.

11