Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
selés végeztével, valamilyen kaparószerszámmal, a vályú fenekéről kiszedegették a „pogácsát”, az olajbogyók törkölyét. S a műveletsort újrakezdhették . . . Vízszintes vályúhelyzetnél, az olajbogyó szétterítését követően, a taposó ember a kerékre lépett és azt az óramutató járásával egyező irányban elkezdte forgatni. Először a felső kötélág feszült meg és a hajtáshoz közel levő alsó kötélág fokozatosan meglazult. A feszesség az alul levő, hátsó kötélágban is egyre növekedett és a munkahenger elmozdulása pillanatában elérte a legnagyobb értéket. Az ember testsúlyának a kerék csapjára csavart kötél ráfutó ágára ható vonóereje — a taposókerék R és a kerékcsap r sugarának — Rjr arányában megsokszorozódott. A munkahenger átgördülése után a tapodó ember átment a kerék másik oldalára és a taposókereket az óramutató járásával ellenkező irányban kezdte forgatni. Ekkor a hajtókerékhez közelebb levő, alsó kötélág feszült meg, s mindaddig kellő feszességű maradt, amíg a munkahenger át nem gördült a kiindulási helyére. A munkahenger hengergetését mindaddig folytatták, amíg olaj csörgött a préselményből. Lejtős vályúhelyzetnél a munkahenger, az előzőhöz hasonlóan, váltakozó mozgást végez. A különbség — a két vályúhelyzetből adódóan — csupán annyi, hogy a munkahengert felső munkahelyzetbe a kötélzet vontatja. Innen azután a préselő elem szabadon visszagurul a bal alsó vályúvégbe. E munkafolyamatról szaklektorom, Dr. Szőke Béla véleményét idézem: „Amikor a kötél teljesen laza, (a taposó ember lelépett a kerék fokáról) és a kerékcsapra két menetben csavart kötél súrlódása elhanyagolható, akkor a vízszinteshez a szög alatt hajló vályúban a munkahengerre ható QRm sin a forgatónyomatéknak csak a súrlódási nyomatékot kell legyőznie, és magától visszagördül a vályú alsó ütköző faláig (31a. ábra). Lássuk mi történik azután ? A munkahenger Ta és T^ pontok alkotóival támaszkodik a vályú falaihoz. A Q súllyal most ezekből a pontokból kiinduló A és B sugárirányú reakcióerők tartanak egyensúlyt, vagyis a Q súlyt most Ta felé irányuló, az OAQ d-ből a szinus tétellel kifejezhető A = Q sin /3/sin {a-\-ß) és a Tb felé irányuló B =Q sin a/sin (a-\-ß) súlyerők helyettesítik. Amikor a taposó ember forgásba hozza a taposókereket az a kötélág megfeszül, a h kötélág pedig még jobban meglazul, úgyhogy az R^ sugarú kötéldobra ható a irányú húzó erő hatására a munkahenger az óramutató forgási irányában el akarna fordulni 0 tengelye körül. Ezt azonban nem teheti, mert 89
