Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
(húznak), ahogyan Rühlmannál [82. II. 14. p.], a régi korok járgányos malmán megfigyelhető, hanem egymás elé vannak fogva, hogy az erőkifejtésük minél nagyobb nyomatékot eredményezzen. Jó egyensúlyozási érzékre vall, miszerint a nagyfogaskerék felfüggesztései az erőhatásoknál vannak. Ehhez hasonlóan az őrlőkövek padjának kitámasztásai is. A 23. képen a taposókerék rögzítése a tengelynél nem különbözik attól, amit a szerzőnk a 20. képen javasolt. Ámbár a nagyfogaskerekeknél átfúrta a tengelyt. Ez a tény is arra figyelmeztetett, hogy Verancsics konstrukciói nem a képszámozás sorrendjében készülhettek. Mindez mellékes körülmény. A lényeg messze kiemelkedik e látszólagos ellentmondásból. Joggal használ Verancsics nála szokatlan hangnemet: ,,Mi azzal kérkedünk, hogy ennek a keréknek új, nem használatos mozgatását találtuk meg ...” — írta magyarázatában. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a Machinae Novae szerzője megtalálta, kitűnő érzékével és éleslátásával felfedezte az erőkifejtés legkedvezőbb helyét. Az emberek a lehető legtávolabb állnak a tengelytől, következésképpen a testsúlyukból adódó erő merőleges a nyomatéki karra. Az erőkifejtés így hasznosul legjobban, mert az erőhatásnak (29. ábra) nincs tengelynyomást és súrlódást okozó sugárirányú összetevője. Az ábra — Verancsics által megadott sorrendben — három taposókerék meghajtásmódozatot szemléltet. A 29. ábra A képe belsőjáratú taposókerék. Az ember testsúlyából származó erő, a teljes r keréksugár helyett, csupán az a távolságon hathat. A kifejtett nyomaték tehát csak Mx = Qa. A B képen sem jobb az erőhatás. Az ember testsúlyából származtatott erő két összetevőre taglalható, s a Q erőnek csak egy hányada, a B erőhányad hasznosul. A második esetben, ennél az ún. felsőjáratú keréknél keletkező nyomaték: M2 = B b. Végül nem lehet kétséges, hogy Verancsics külsőjáratú kerekénél (C kép) legkedvezőbb a kifejtett nyomaték: M3 =Q r. Verancsics koráig a taposókerék vagy 2000 éves múltra „tekinthetett vissza”, s a lényegén mit sem változtattak. Még Leonardo da Vinci is a 29. ábra B taposókerék változatát rajzolta le a gépesített számszeríjjánál [23. 82. p. és 8. tábla]. Mindez együttvéve növeli Verancsics érdemét. Azonban még nem mondottunk el mindent. Térjünk hát vissza a Machinea Novae 23. képéhez! Megfigyelhető, hogy a taposókerék munkásai az ellenhatás, a fölfelé irányuló nyomás fölvételére rudat foghatnak. Ha tehát a rudat nemcsak fogják, hanem nyomják is, akkor a testsúlyukból adódó erő mellett az izomerejük is hat. A két erő együttesen minden korábbinál nagyobb nyomatékot ad: M4 — Q r-\-P r. Összefoglalva, az A és B képen látható erőkifejtés nyomtéka közel egyforma nagyságú, azaz: MX~M2. A teljes összehasonlítás egyszerű fogalmazásban így írható fel: M4 >M3 > Jí\. 84
