Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
nem különböznek egymástól; az energia mennyiségtől függően növekszik vagy csökken a kopárok száma stb. A 14. kép oktató tankönyvszerűen bemutatja a felülcsapott vízikerekes malmot. A szerkezetnél két szabályozási módot is megfigyelhetünk. Állíthatták az őrlőszerkezetet az energia nagyság szerint. Ehhez elegendő volt a felülcsapott vízikerékre továbbított vízmennyiséget csökkenteni vagy növelni. A másik lehetőség szellemesebb volt. Verancsics ugyanis a főtengely nagy fogaskerekével kapcsolta be- vagy ki az őrlőkőpárt. Olyan esetben, amikor nem volt a két kőpárnak elegendő őrölnivalója, az egyik kopárt kikapcsolhatták. Éppen ezt az üzemállapotot mutatja a 14. kép be- és kikapcsolt kőpárja. Nem kétséges, Verancsics eljutott a fogaskerekes kapcsolás gondolatáig és egyfajta megoldásáig. A főtengely csaptámasztására e malomnál is utalnunk kell. A csap hengeres, az ágy szögletes, a támasztás helyei így egy-egy vonal mentén fekszenek a csapágyban. Szerkesztőjük ezzel is a súrlódás veszteségét óhajtotta csökkenteni. A 15. kép a víz legnagyobb sodrának kihasználását hangsúlyozza. Verancsics a vízhiánytól akarta megóvni a molnárt. A vízhiány, ahogyan ez jól ismert, a part közelben épített malmoknál gyakori jelenség volt. A malom hajtóművét vizsgálva, vessük össze a 10. képpel. Elvi azonosságot állapíthatunk meg. De nem puszta egyezőségről van szó, hanem módosítást is megfigyelhetünk. Nevezetesen, a vízbemerülő hajtókereket Verancsics alul-felül nyíló-csukódó szárnyakkal szerelte föl. Ez a 10. képhez viszonyítva fejlesztés, újabb bizonyítéka szerkesztőjük nem lankadó gondolkodásának. A hajtóművet csigasorral emelték ki a vízből. így megóvták a szerkezetet a rongálódástól és elvégezhették az esetenkénti javításokat is. A királytengely kormos lábazattal kapaszkodott az altalajba. A 16. kép vízimalma több vonatkozásban különbözik az előző vízi létesítményektől. A malom helye ezúttal meredek hegyoldal, rohanó hegyi patak fölött. Az épület vázát a hegyoldalba erősítették, a malomhoz vezető úttal együtt. A két pár köves malom királytengelyét itt is csigasorral emelték ki a vízből. Ám a vízikerék merőben más szerkezetű, mint a 14. és 15. kép malma. Hasonlítással élve, all. kép szélkerekének alig módosított változatára ismerhetünk. Továbbfejlesztést a 16. képen is láthatunk. A vízikereket és tengelyét felül nyitott keretbe ágyazta szerkesztőjük. Kiemelésnél a keret együtt mozdult a vízikerékkel. A víz sodrásából adódó nyomatékot Verancsics kikötéssel igyekezett semlegesíteni. A dinamika érzékelésére vall a kikötés módozata. Vízközeiben, tehát az erőhatás közelében semlegesített a kötél. Teljes víz bemerülésnél a keretet ütközők tartották. Nem kétséges tehát, miszerint a 16. kép szerkezeti újdonsága a két függőleges és az alsó vízszintes gerenda elhelyezési nmdozatban testesül meg. Az egyéb részlet csak magyarázat . . . * A tengerpartra épített ár-apály malomról — ugyan vízimalomról van szó, mégis — elkülönítve kell szólni (17. kép). 79
