Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

13. ábra

Német vízimalom. A berendezés első leírása Agostino Ramelli-től származik; 1588.

A szita (28. kép) lényegében azonos felépítésű Cardanoéval. Azonban Verancsics szitája már automatikus meghajtású. A szita szekrényben van. A keret alsó részére erősített szitarúd kiáll a szekrényből és a kőpár tengelyén levő fogaskerékhez ér. A szitarúd kiálló végét kötél tartja és megakadályozza a nem kívánt mértékű kilengést, egyben neki szorítja a szitarudat a fogaskeréknek. A kopár tengelye tehát annyiszor lengeti a szitát minden körülfordulásnál, ahány foga van a fogaskeréknek.

Verancsics „automatikus” malmának a folyamata egyszerű: az őrlőkövek közül kirepülő őrlemény a szitára jut. A végighaladó anyag egyrésze áthullik, a másik átmenetként (korpaként) távozik. A burkolatban dolgozó szita alól a lisztet kimerték.

J. Storck és W.D. Teague [93. 106. p.] feltételezik, hogy Verancsics szitája hasonlított Boiler találmányához. Sajnos, a Boller-féle szitát nem sikerült megismerni. A két amerikai technikatörténész valószínűsítésének azonban lehet alapja. Ugyanis Verancsics is utal leírásában (Melléklet: XXXI.) a német58