Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
Rudolf Verancsics Fausztuszt 1591-ben érdemeiért pénzzel és várral (Jablánc) jutalmazta. Ezt azonban az új tulajdonos a török hódoltság miatt nem élvezhette. A következő' évszám ismét váratlan fordulatot jelez. 1594-ben Verancsics kilépett a király szolgálatából. Az elhatározás okát nem ismerjük. Gyurkovics György szerint, Fausztusz tudományszeretete miatt döntött a gyökeres változtatás mellett. Tény azonban, hogy a királytól útlevelet kapott, az út szabaddá vált Velencébe, hová 1595. áprilisában érkezett meg. A velencei tartózkodás legtöbb részletét nem ismerjük. Ám amit az eddigi kutatás felszínre hozott, az kiemelkedik Verancsics Fausztusz életpályájából. Nevezetesen, ekkor kiadott ötnyelvű szótára része életművének, a pappászentelés része a további életének. Fausztusz ötnyelvű szótárát (2. ábra) nyilvánvalóan még királyi titkár korában írta. A szótár közvetlenül Velencébe érkezése után jelent meg. A könyv ajánlása 1595. augusztus 25-én kelt. A szóállomány öt nyelven, latinul, olaszul, németül, horvátul és magyarul közli az élet legfontosabb szavait. J. Chr. Engel [20] gyanítja, Podhradczky József pedig állítja [78. 17. p.], hogy a szótár függeléke Verancsics hagyatékából való. Az első függelék (Vocabula Dalmatica quae Angari sibi usarparunt) szláv—magyar szóegyezéseket tartalmazza. A második (Institutio Christiana) a tízparancsolatot öt nyelven közli. A harmadik melléklet (Symbolum Apostolarum) a katolikus egyház két legfontosabb imája ugyancsak öt nyelven. Verancsics Fausztusz életének hosszú ideig homályos vonatkozásaira vet fényt az az 1608. márciusában kelt jellemzés, melyet Giovanni Antonio Gabuzio, a Col légió di san Paolo káplánja küldött a milánói San Paolo ferences rend főnökének. A jellemzést Giuseppe Boffito, a milánói San Barnaba archívumában találta meg [115. 51. p. ]. Megjegyzendő még, a jellemzést akkor írták, amikor Verancsics kérte a fölvételét a Barnabita rendbe. Eleven, színes jelentést olvashatunk. Érdemes szó szerint idézni: . . . ,,[Verancsics Fausztusz] nyolc évig volt Csanád püspöke, amely Magyarország egyik városa, de minthogy a megnevezett helység a törökök kezében volt, ő csak címében volt püspök és nem mint a lelkek gyámja. Ugyancsak papja volt Seigo-nak [Ság, Ipolyság, szlovák nevén Sahy], melyet akkor a felkelők foglaltak el. Ifjú korában Magyarországon tanulmányozta az ókori irodalmat. Nagybátyja házában nevelkedett föl, aki Esztergom érseke volt . . . Padovában egy évig tanult logikát, kiadott egy Compendiumot és egy ötnyelvű szótárt latin, olasz, német, magyar, lengyel, valamint még azokon a nyelveken, melyeket beszélt. Dal mát nyelven ugyancsak kiadott még egy könyvet, tizenkét szent szűzről. Tanulmányozta a lelkiismeret néhány mozzanatát és járatos az etikában, a történelemben és más különféle tudományokban. 27 éves korában megnősült és hét évig volt házas. Azóta elhalt fiai voltak by a girl from outside who still lives and is married and fairly well off. Két évig volt Magyarország egyik várának kapitánya is, bírája is; az igazságszolgáltatás felügyelője, 24
