Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

DOMINI MDCV. Magyarul: Amidőn majdan megvigasztalsz engem. Verantius Faustusnak, Csanád püspökének élete LV. évében, az Ur MDCV. esztendejében. Az ismeretlen festő által készített kép évszámai — s ezt aligha kell bizonygatni — a festető ,,adatszolgáltatása” szerint lett ráfestve a vászonra. Következésképpen a születési év: 1550.

A családi levelezésből ránk maradt adatok arról tanúskodnak, hogy Fausztusz tehetsége korán megnyilatkozott. A jobb tanulási lehetőség érdekében Verancsics Mihály kérte bátyját, vegye házába Fausztuszt. A fiú 1561-ben érkezett nagybátyja pozsonyi házába. Fausztusz Pozsonyban folytatta tanulmányait, itt tanult meg magyarul és németül. Később, a kor tehetősebb családjainak szokásaihoz híven, 1668 szeptemberétől, Fausztusz is külföldön, a podovai egyetemen tanult tovább. Ebben az időszakban is vele maradt magyar tanítója, Joó János.

A padovai egyetem Itália második legrégibb főiskolája. 1222-ben alapították. A 16. században Padova egyeteme az orvostudomány fellegvára volt. S a halványult egyházi befolyás nyomán, mind nagyobb mértékben bontakozott ki a humanizmus eszméje. Verancsics Fausztusz egyetemi fölvételét Giuseppe Domenico de Meldis rektor írta alá. Az egyetemen a jogtudományi fakultásra matkozott be. Az itt szerzett ismeretek, eszmei áramlatokban megfogalmazódó íreggyőződéscsírák és bölcseleti felfogások elemeikben és mondanivalójuk irányzatában a későbbiekben fölfedezhetők Verancsics logikai tanulmányaiban, mely könyvalakban jelent meg. Egyik tanára Giovanni Fascolo volt. Valószínűleg tanára lehetett Giacomo Zabarella (1532—1589), aki logikát és természettudományokat tanított. A jugoszláv irodalomban több helyütt — például: [94. 96. p.] — az olvasható, hogy Verancsics elsajátította a kor színvonalának megfelelő matematikát és mechanikát is. Állítólag 1572. májusában hagyta el az egyetemi várost. Nagybátyja kívánságának megfelelően, Velencéből Magyarországra segíti özvegy anyját és rokonságát.

Verancsics Antal, néhány nappal bíborosi kinevezésének megérkezése előtt, 1573. június 15-én meghalt. Tetemes vagyona nem maradt. Amit hátrahagyott, azon Fausztusz és három férfi-testvére osztoszkodott. A pozsonyi kert felét, továbbá a könyvtárat és az értékes kéziratokat Fausztusz örökölte.

Verancsics Mihályné és családja 1574 őszén visszaköltözött Velencébe. Fausztusz kísérte őket. Ezt követően, valamikor 1575-ben írta Verancsics Fausztusz Sebenico város alapszabályát (statútumát). A latin nyelvű kéziratot jelenleg a sibeniki városi múzeum őrzi [19]. Ugyancsak erre az időszakra keltezik nagybátyja, Verancsics Antal életéről írt munkáját: Vita Antonii Werantii Archiepiscopi Strigoniensis et Cardinalis. (Kiadta: Kovacich, Scriptores rerum Hungaricarum minores. II. Buda, 1798.)

Gyurkovics György szerint [33], Fausztusz hamarosan visszatért Pozsonyba. Ezután Fejérkövi István, veszprémi püspök, 1579. szeptember 27-én Verancsics Fausztuszt kinevezte Veszprém várkapitányává.

1582 újabb kinevezés éve, I. Rudolf (1552—1612) király titkárává emelte

21