Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
ben, majd 1459-ben, 1465-ben, 1481-ben, később Mátyás király újabb engedélyére 1483—-1487-ben újabb és újabb délszláv menekülők települtek hazánkba. A hozzánk érkezők száma elérte —- meghaladta a negyedmilliót. A 16. században tovább folytatódott a délszláv menekültek befogadása. 1509—1526 között ismét szerbek érkeztek több hullámban, ezt követően 1522—1579 közötti időszakban ugyanez történt a horvátokkal. A bevándorlás, illetve hozzánk költözés a hódoltság idején sem szünetelt. Ellenkezőleg! Az elnéptelenedett déli országrészekbe a törökök kedvezményekkel is csalogatták a szláv telepeseket. A délszláv népmozgás —- párosulva Magyarországra költözéssel — jellegében és arányaiban a 17. században folytatódott. Az előzőekben durva körvonalakkal idézett folyamatoknak részese volt a Verancsics-család is. Mai ismereteink szerint a család hírnevét megalapozó Verancsics-ős hősi tetteiért Nagy Lajos (ur. 1342—1382) királytól nemességet kapott és a cím mellé Magyarországon, továbbá Boszniában terjedelmes javakat. Ugyancsak ekkor, Nagy Lajos királytól kapta a Verancsics-család a három aranyliliomos címert [91. 1. p.] [4]. Ezidőben Wranychyth-nak írták a nevüket. A török terjeszkedés ezt a családot is szétzilálta. Egyetlen tagja, János maradt életben. Ő Horvátországon át Dalmáciába menekült. Sebenico-ban állapodott meg, ahol nemessége jogán a patríciusok sorába emelkedett. Neve eredeti írásmódját valószínűleg János változtatta Wranchyth-ra,s később az olaszos Veranchyth-ra. Családot alapított. Nőül kérte Statileo Mihály leányát, Margitot. (Megjegyzendő: Sörös Pongrác és Bartoniek Emma adatai nem egyezőek. Sörösnél Ferenc, Bartonieknél János veszi nőül Statileo Margitot.) Vladimir Muljevic [67., 87. p.) az előzőeket másképpen ismeri. Közlése szerint a Verancsics-ős Boszniából menekült. S Nikola Verancsics már 1360-ban Sebenico-ban volt. Az ő leszármazottja Verancsics Ferenc (János?). Muljevic adata kétséges. Főleg azért, mert a rigómezei csata csak 1389-ben volt. Bosznia elfoglalására ezt követően került sor. Tehát a menekülés és megtelepedés Sebenico-ban valamikor a 15. században lehetett. A család történetének számunkra fontos része Verancsics Ferenc (János) és Statileo Margit házasságával kezdődik. A családfát Sörös Pongrác adatai alapján vázoljuk [90]: Verancsics Ferenc (János)—Statileo Margit Antal, Mihály, Gáspár, Péter, János, Margit, Maddolna I Felesége: Dobrejevich Katalin (A házasságkötés éve: 1545 ?)-------------------' Fausztusz, Marietta, Kázmér, János, Pál, Margit, Klára A Statileok dalmátok voltak. Statileo Margit testvérhúga volt Statileo Jánosnak (? — 1542), aki diplomataként is tevékenykedett, s mind följebb lé18
