Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

tam azt, aminek segítségével ez, kényelmetlenség nélkül, kényelmesen megteremthető. Nem olyan nagy költségek árán, ahogy egykor a rómaiak csinálták, hanem olyan költséggel, ami semmilyen terhet nem okozna, sem a köztársaságnak, sem a magánosoknak. Úgy hallom, voltak néhányan, akik ezt az ügyet előtérbe helyezték, de a legcsekélyebb sikert sem aratták vele, nem tudom, hogy ez azoknak a hibája, akik ajánlották, vagy pedig azoké, akik egyáltalában nem értették meg, hogy mit is ajánlottak és így elképzelésükben csalatkoztak. Én pedig igen jól tudom azt, hogy ésszerűen semmit sem lehet felhozni az én találmányommal szemben. Azonban, mint tudomásomra hozták, sokakban annyi az előítélet, hogy magamban fogom tartani az általam feltalált díszkút eszméjét. Sőt mi több, rájöttem valamire, amiben a legcsekélyebb szerkezet sincsen, — tudniillik arra, hogy milyen módon lehet több éven keresztül egészségesen és hibátlanul tartósítani a gabonát, megóvni a lángralobbanástól és a nedvességtől. Mivel találmányom olyan, hogy nem felel meg másnak, csak a hercegeknek, akik a köz javát keresik, könnyű megakadályozni, hogy magánosok ne használhassák fel azt a nép megkárosítására.

III. Bécs hídja

A Septentrion felé terjedő területeken, télen minden évben úgyszólván valamennyi folyó befagy. A fagy olyan erős, hogy a jég szabad átvonulást biztosít a megrakott szekereknek és a hadseregnek is. Amikor a tavasz elérkezik, a folyók felengednek, vadul folynak, olyanannyira, hogy mindent összezúznak és magukkal sodornak, ami az xítjukat állja, így a fahidakat is, amelyeknek a megjavítása sok időbe telik és nagy kiadással jár, tetemes kárára, kényelmetlenségére a lakosságnak és az utazóknak. Van egy barátom, aki (ha ott van alkalmazásban és hívják) segíteni tudna a bajon, vagyis meg tudná akadályozni, hogy sem a jég, sem a heves vízfolyás ne legyen képes elsodorni a fahidakat, hanem azok szilárdak maradjanak és ne legyenek alámosva, mindaddig, amíg anyaguk, a maga idején, széjjel nem málik.

IV. Sibeniki templom

Ez a templom egyáltalában nem az én találmányom, mert több mint százötven éve annak, hogy építették. Azonban, tekintve, hogy nagyon szép és nem a megszokott alakú, jónak tűnik, ha díszítését találmányaim közé helyezem. Ugyanis, azon túlmenően, hogy bármilyen faanj^ag felhasználása nélkül épült, a tetőzete egyáltalában nem olyan, mint más téglából készült templomoknak, hanem teljes egészében nagy faragott kövekkel van befedve, amelyek kívülről is, belülről is láthatóak. A többit az alakja szemlélteti.

114