Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
A vontató. Verancsics a 40. képen kisebb vízijárművek kétféle vontatását mutatja be, ahol a hajó annál gyorsabban haladhat, minél hevesebb a víz sodra.” Az egyik módszernél a távolban levert cölöp van, amelynek a végére kötelet erősítettek. A kötél másik vége a hajó hajtóművén volt. Az igen egyszerű hajtószerkezetet már ismerjük, a 19. kép vízimalmán láthattuk először. Itt azonban más a feladata. A vízikerekek tengelye a hajópárkány két-két csapszege között forgott, fokozatosan magára tekerve a kötelet. Ahogy a tengelyen növekedett a kötél mennyisége, úgy fogyott a hajó és a cölöp között levő távolság. A végcélnál vagy kikötötték a hajót, vagy a tovább gördülni nem tudó vízikerekek tartották cölöpközeiben a járművet. A másik módozat is a víz sodrását hasznosította. .Mégpedig úgy, hogy a vontatókötél csigakeréken volt átvetve. A kötél egyik végére a vontatni kívánt hajót, a másik végére a vontatót kötötték. A vontatón, ahogyan a 40. képről megállapítható, vízbeereszthető és felhúzható, keresztbe fektetett rudazaton, mind a két oldalon kellően merevített szárnyfelületek voltak. Eképpen a szárnyfelületekre ható torlónyomás a vontatót a víz folyásának irányába úsztatta, egyúttal a csigakeréken átvetett kötéllel a hajót a cölöpig vontathatta. Ne legyen zavaró az, hogy Verancsics a 40. képen a két vontatási módozatot együtt ábrázoltatta! Befejezésül, a XLIV. leírásban a következő felvilágosítást kaphatjuk: ,,Én láttam a hajónak ilyen vontatását és rajta egy rendkívül elmés francia nemesember”-t, jelezve ezzel azt, hogy nem saját találmányáról van szó. * A markológép ősét Buonainto Lorini szerkesztette. A gép ismertetése 1592- ben jelent meg Velencében, Lorini Delle Fortificationi című könyvében. A gépet partra szerelték, ahol mint egy kétkarú mérleg, úgy működött. A karok egyik végén a markoló volt, másik végén viszont az emelő-süllyesztő csavart karokkal forgatták, a műveletnek megfelelő irányba. A markolókanalat — a karok hoszszanti irányában — mozgathatták. Föltételezhető, hogy Lorini markológépét hajóra is rászerelhették. Ismerte-e Lorini Leonardo da Vinci hasonló célú gépeit ? Elképzelhető. De a kérdés nem tisztázott! Az előzőekből adódóan Verancsics vízijárművei között legnagyobb figyelmet markológépe érdemli. A géppel a tengerfeneket és a folyók medrét óhajtotta szerkesztője tisztítani. A markológép lényegében két uszályból és állványzatból állt. Erre az alapépítményre szerelték rá az emelőművet és a markolót (4L kép). Külön kötélrendszer nyitotta-zárta a markolót, és más kötelekkel emelték-süllyesztették a markolót. A nyitott markoló saját súlya következtében süllyedt az altalajig. Ebben a helyzetben a markolószárakat összehúzták, majd a taposókerékkel a felszínre 100
