Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
A szerkesztő előszava
A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA A munkának mindig van ünnepe. Ha más nem, akkor az erőgyűjtésnyi szünet nyugalma is az. Mert bármily bosszú is az elmúlt közel másfél évtized, bármily nehezen érhettük is el a célt, végül testet ölthet a Műszaki Nagyjaink 4. és 5. kötete. Pedig az út nem ígérkezett nehéznek. Annak idején, 1963-ban, Dr. Szőke Béla sokkal göröngyösebb, mi több, csapástalan talajon kezdte a szerkesztési munkát. Ám akkor az egyesületünk anyagi lehetőségei, no meg a szerkesztőelőd kitűnő munkája és temérdek fáradtsága révén négy esztendő múltán, 1967-ben megjelenhetett e könyvsorozat első három kötete. Amióta a Műszaki Nagyjaink 1—3. kötete napvilágot látott, bebizonyosodott, hogy a Gépipari Tudományos Egyesületnek ez a vállalkozása társadalmi igényeket igyekezett kielégíteni. Bizonyság erre, hogy napjainkban a legtöbb tudományos egyesület magáévá tette a GTE kezdeményezését és ki-ki a maga területén igyekszik feltárni, közkinccsé tenni a szakmai múlt tanulságait. Ezen túlmenően tapasztalható, hogy a Műszaki Nagyjaink közzétett kötetei alapozó részei a magyar technikatörténeti irodalomnak. Még sem lehetünk elégedettek. Legfőképpen azért nem, mert lassú a munkánk. Nyugtalanító, de egyben ösztönző is, hogy a fejlett ipari országoknak a miénknél összehasonlíthatatlanul gazdagabb a technikatörténeti irodalma. Egyesületünk vezetői jól látják, hogy a hazai technikatörténet széles körű megismertetése bizonyos mértékben termelőerővé válhat. Eképpen a magyar műszaki múlt hagyományainak és tanulságainak feltárása és népszerűsítése éppoly szükségszerűség, mint a történettudomány bármely más ágáé. Ami a Műszaki Nagyjaink 4. és 5. kötetében megjelent írások jellegét illeti, érdemes idézni Dr. Szőke Béla 1. kötetbeli előszavából: ... „semmiképen sem törekszünk annak mérlegelésére, hogy melyik kiválóságunk volt nagyobb, hanem lehetőleg minél több hiteles adatot igyekeztünk felderíteni.”... Ez a cél természetesen a 4. és 5. kötetnél sem változott. De hozzáfűzhető még: a közölt tanulmámyok terjedelmi határai sem akarnak érték- és nagyságmérők lenni. 7
