Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Renner János: Eötvös Loránd
Sok neves magyar szakember került ki e kollégium falai közül. A jelenleg is működő kollégium a mai egyetemi kollégiumok előfutára és utói nem ért példája volt. Eötvös egész életében nagy szeretettel foglalkozott a kollégium ügyeivel, mint annak örökös kurátora. Ennek az intézménynek a megalkotásában és kifejlesztésében Eötvöst az a szándék vezérelte, hogy a tudományos pályára készülő tehetséges fiatalok anyagi gondoktól mentesen, zavartalanul szentelhessék minden idejüket és munkaerejüket tanulmányaik folytatásának s így magas színvonalú felkészültséggel léphessenek az életbe. Egy másik hasonló célú intézmény létrejöttében is fontos szerepe volt Eötvösnek. Kortársai között volt egy kiváló magyar mecénás, Semsey Andor, aki természettudományokkal, főként ásványtannal és földtannal foglalkozott és szívén viselte a természettudományok fejlesztését. Eötvös barátságban volt Semsey Andorral és az ő sugalmazására Semsey az angol college-ok fellow intézményének mintájára ösztöndíjakat alapított egyetemet végzett tehetséges fiatal tudósok számára abból a célból, hogy gondtalanul folytathassanak tudományos kutatásokat. Kikötötte, hogy az ösztöndíjasnak olyan teendőkre vállalkoznia nem szabad, amely tudományos fejlődésében gátolná. Az ösztöndíj összege az akkori fizetésekhez viszonyítva magas volt. Eötvös laboratóriumának fiatal munkatársai közül ketten élvezték hosszú éveken át a Semsey-féle ösztöndíjat: Pékár Dezső és Fekete Jenő geofizikusok. Semsey Andor egyéb nagy összegű adományokkal is támogatta a tudományokat. Kb. egy évtizedig fedezte Eötvös torziós inga méréseinek költségeit; a Magyar Tudományos Akadémián alapítványt tett pályadíjak kitűzésére, nagy összeget juttatott az Állami Földtani Intézetnek, s több más tudományos intézményt és tanszéket is anyagi támogatásban részesített. Eötvös tudományos kutatásainak különösen kezdő szakaszában volt igen jelentős Semsey Andor áldozatkészsége, mert akkor állami pénzből még nem állott a szükséges fedezet rendelkezésre. Eötvös oktatói és tudományos munkássága mellett a tudomány népszerűsítésének feladatából is részt vállalt. A Magyar Természettudományi Társulatot tartotta erre a célra a legalkalmasabb szervezetnek. E Társulatnak 1869. óta rendes tagja volt. A Társulat folyóiratába, a Természettudományi Közlönybe sok értékes cikket írt, továbbá érdekes előadásokat tartott a Társulat szakülésein és népszerű tudományos estélyein. Egy ideig a Természettudományi Közlöny természettani rovatát szerkesztette. A Társulatnak már 1871. óta választmányi tagja, később pedig alelnöke volt. Népszerű előadásai nagy feltűnést keltettek, mert el vontabb kutatási eredményeit is olyan közvetlenül, mindenki által érthetően és érdekes módon adta elő, hogy hallgatóságát valósággal magával ragadta. Eötvös példát adott arra, hogyan lehet és kell a tudomány fő eredményeit szigorú tudományossággal, de a művelt közönség számára jól érthető módon közkinccsé tenni. A tudomány helyes irányú népszerűsítésén kívül Eötvös azt is szükségesnek tartotta, hogy szűkebb szaktársai, a matematikusok és a fizikusok tudományos egyesületben tömörüljenek. A kezdeményezés a budapesti matematikusok 92
