Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos
szertárában őriztek meg, Jedlik használati utasítást mellékelt, (6. és 7. ábra) amelyben világosan kifejezi a dinamó elvét: . a delej forgatása folytán a sokszorozó huzalban villanyfolyam indíttatik, mely a forgatott delej tekercsein átmenvén, a delejt erősebbé teszi, ez pedig ismét erősebb villamfolyamot indít s. i. t.”. A leltár bejegyzése kétségtelenül bizonyítja, hogy 1861-ben már bizonyosan készen ^olt a gépe. Saját visszaemlékezései, régi kéziratainak maradványai, mechanikusának állítása szerint már az ötvenes évek elején foglalkozott a gondolattal. Valószínűleg már 1856-ban megfogalmazta az önerősítés elvét, de ez nem bizonyítható. Az azonban kétségtelen, hogy legalább 6 évvel megelőzte Siemensét. Érdekes, s bizonyos fokig rejtély, hogy Jedlik senkinek sem beszélt dinamójáról. Ezt mutatja pl., hogy rendtársa Fehér Ipoly fizikai tankönyvében 1871- ben megemlékezik Jedlik optikai rácsairól, de a dinamó felfedezőjének Siemensét mondja. Klupathy Jenő egyetemi magántanár 1890-ben a Természettudományi Társulat szakülésén bemutatta ugyan Jedlik ,,dinamó-elektromos gépét”, de azért még 1893-ban, amikor a Math, és Physikai Társulat első rendes közgyűlésén a megjelent tagokat Eötvös a szertárban kalauzolta, a felvett jegyzőkönyv Jedlik alkotásai között csak a villamfeszítőt említi. Hankó Vilmos, aki 1894-ben a Természettudományi Közlönyben ,,Egy elfelejtett magyar találmány” címen írt Jedlik szódavízkészítő gépéről, azt javasolta, hogy a milléniumi kiállításon be kellene mutatni, Jedlik elektomágneses készülékét, osztó- és szódavízkészítő gépét”, de a dinamóról nem beszélt. Acsaynak a szent Benedek-rend győri gimnáziumának értesítőjében írt megemlékezése említi meg először a dinamót, majd Eötvös az akadémián tartott emlékbeszédében ismertette részletesen a dinamó feltalálását. A Volta-centenáriumkor rendezett Como-i kiállításon az elektromotor mellett Jedlik dinamója is ott szerepelt. Már a külföld is kezd tudomást szerezni róla: Derry and Trevor I. Williams ,,A short History of Technolgy” (Oxford 1960) a 614. lapon ezt írja: „Tényként állítják, hogy már 1861-ben Jedlik magyar fizikus alkalmazta a (dinamó) elvet Budapesten egy kísérleti gépben. Ennek az állításnak részletei nem érdekelnek minket itt, ahol elég megállapítanunk, hogy az öngerjesztés elve már erősen megalapozott volt 1866-ban”. Előzőleg arról beszélt a könyv, hogy 1866 körül többen felismerték a dinamó elvét. Az öt kötetes angol „History of Technology” is megemlékezik Jedlik dinamójáról. Jedlik gépe más szempontból is újság volt. Az akkoriban kialakult gépeken a mágnes váltakozó — északi és déli — sarka előtt forgott a tekercs, s így váltakozó áram keletkezett, amelyet külön szerkezettel kellett egyenáramúvá tenni. Ezzel szemben Jedlik az első unipoláris dinamót alkotta meg, (8. ábra) ahol szellemes kapcsolással egy fajta, ugyanazon irányú mágneses tér termeli az áramot, amely így tökéletes egyenáram. A nehézség az, hogy az állandó irányú mágnesmező minden benne mozgó vezetőben ugyanazon irányú elektromos erőt indukál, ezért a vezetők sorbakapcsolásánál az összekötő vezetőt ki kell venni 70