Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos
nagy jutalomra ítélte érdemesnek és 200 arannyal jutalmazta. 1858-ban a tudományos akadémia rendes tagjává választotta Jedliket. A következő évben meg is tartotta székfoglaló értekezését „A Villany-telep egész működésének meghatározása” címmel. Azzal a feladattal-ferglalkozott ebben, hogyan lehetne kísérletileg azt a teljes energiát meghatározni, amelyet egy galvánelem egész működése alatt termelni tud. Erre a célra egy összetett voltaméiért állított össze, melynek segítségével nemcsak azt a durranó gáz mennyiséget lehet megállapítani. melyet egy telep fejleszteni tud. ha azt egész a kimerülésig működésben tartjuk, hanem annak egy-egy meghatározott idó're eső részét külön is megmérhetjük. így arról is képet kapunk, hogy a telep áramerőssége közben milyen ingadozásokat szenved. Xem szabad elfelejtenünk, hogy akkor még az elem volt az egyedüli áramforrás. A galvánelemekkel összefüggő kérdések hosszabb időn át foglalkoztatták Jedliket. Ismerve az akkori elemek gyengéit, azoknak tökéletesítését is megkísérelte. A Bunsen-elem módosításából keletkezett a Jedlik-elem. Munkájába Csapó Gusztávot és Hámár Leót is bevonta. Az elemekből készített telepeket az 1855-ös párizsi kiállításra is kiküldték. Csapó Gusztávnak a pannonhalmi kézirattárban levő leveleiből tudjuk — ő utazott ki a kiállításra —, hogy Párizsban szörnyű hanyag módon kezelték az oda küldött műszeres csomagokat; halomszám rakták egymásra a még el nem rendezett tárgyakat. így nem csoda, hogy a nagy, 100 elemből álló telep annyira tönkrement, hogy csak a szerkezetét lehetett bemutatni. A kiküldött bizottság csak egy kis telepet tudott működés közben megvizsgálni. Ennek hatását erősebbnek találták egy megfelelő Bunsen-telepnél, és bronzéremmel jutalmazták. Stoczek műegyetemi tanár véleménye szerint is ,,ügyes kezelőnek erős folyamot igénylő kísérleteknél jobb szolgálatot tesznek, mint más ilyen nemű Bécs és Prágából ideérkezett eszközök”. Az elemek teljesítményét a következő apróság is mutatja. 1856. augusztus 10-én a bencés fizikus tanárok Pannonhalmára jöttek össze megbeszélésre. Erről Kruesz Krizosztom főapát naplójában így írt: ,,Az elnökséget Jedlik Ányos vitte, ki rendkívül érdekes dolgokat mutatott be magával hozott készülékeivel. Este az ősmonostor négyszög udvarában 22 elemből álló Jedlik - féle villanytelepet szerepeltettünk. A fény olyan erős volt, hogy dacára a holdtöltének a templom tornya égni látszott, és a szentmártoniak már a hegy felé tartottak, hogy a tüzet eloltsák”. Ebből lehet következtetni, mekkora lett volna a hatás, ha Párizsban a nagy, százas teleppel lehetett volna ívlámpákat működésben tartani. A galvánelemekkel egyidőben, egy sokkal fontosabb probléma megoldásán is fáradozott Jedlik: az ötvenes évek elejétől kezdve küzködött az acélmágneses egyenáramú generátorok tökéletesítésével. Ezzel kapcsolatban úgy látszik már 1858-ban rájött a dinamó elvére, s hamarosan el is készült első gépe, amelyet 1861-ben helyezett el az egyetem szertárában. Ezzel a későbbiekben majd részletesen foglalkozunk. Jedlik érdeklődését az elektromosságtan mellett már egyetemi tanárságának 4* 51
