Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Gyires Béla: Rados Gusztáv
tőjén átfektetett síksor síkjain előállítván a térgörbe ortogonális vetületeit, a simulósíkban fekvő lesz az, amelynek görbületi sugara minimális. A [46] és [53] dolgozatok szükséges és elegendő feltételeket tartalmaznak ahhoz, hogy egy térgörbe valamely pontjához tartozó simulósík stacionárius legyen, vagyis a térgörbe a pontbeli simulósíknak ugyanazon oldalán maradjon. Az analízis területén végzett vizsgálatai témájukban erősen kapcsolódnak a hallgatói számára tartott előadásokhoz. A [19] és [15] dolgozatokban azt igazolja, hogy az n= 1 sor összege e-nek egész számú többszöröse. E tételre elemi bizonyítást is ad. Két dolgozatában foglalkozik intervallumon értelmezett függvények lineáris függőségére és függetlenségére vontakozó kritériumokkal. A [122] dolgozatban a Gram-féle kritériumnak adja újabb bizonyítását, a [68] dolgozatban viszont új kritériumot fogalmaz meg. A függvénytanban az elliptikus függvények interpolációs kérdésével foglalkozott és ért is el ezen a téren eredményeket ([7]). Érdekes eredményekre jutott az Euler-féle differenciálegyenletek elméletében ([83]). Ugyancsak érdekesek a magasabbrendű kvadraturával kapcsolatos vizsgálatai is ([85]). Egyéb munkái során két könyvismertetésről emlékezünk meg mindenek előtt ([39], [119]). Az egyik König Gyulának 1903-ban megjelent ,,Az algebrai mennyiségek elmélete” című könyvét, a másik Jordan Károlynak két könyvét, az 1927-ben Párizsban megjelent ,,Statistique Mathématique” címűt és a Sopronban megjelent „Calculus of finite differences” címűt ismerteti. Mint minden munkáját, ezeket az ismertetéseket is az alaposság és lényeglátás jellemzi. 1902. december 15-e volt száz éves évfordulója annak, hogy Bolyai János megszületett. Ebből az alkalomból a Magyar Tudományos Akadémia a Bolyaink emlékére nemzetközi matematikai nagydíjat alapított. A díj első kiosztására 1905-ben került sor. Két jelölt volt, Henry Poincaré és David Hilbert. A bizottság Poincarénak ítélte oda a díjat. A jelentésben azonban éppen Hilbert nagyságának elismeréseképpen Hilbert munkásságát is egész részletességgel ismertették. E két nagy matematikus munkásságának ismertetésére Felix Klein-t kérték fel, el is fogadta, de betegsége miatt nem tudott ennek a feladatnak eleget tenni. így jutott Bados Gusztávnak az a feladat, hogy a két matematikus munkásságát összefoglalja. Ez azután magyar, francia, német és olasz matematikai lapokban is megjelent ([43], [44], [45], [47]). Az elkészített jelentés is mutatja, mennyire járatos volt Rados Gusztáv az élvonalbeli matematikában. Nyilván nagy tudása miatt esett a választás éppen rá. Három elhunyt matematikusról készített nekrológot. Ezek közül König Gyula és Leopold Kronecker az a két matematikus, akiknak mint matematikus a leg296
