Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Magyari Endre: In memoriam. Emlékezés Kürschák Józsefre
In memóriám Dr. Magyari Endre visszaemlékezése* Nem hiszem, hogy századunk első harmadában lett volna műegyetemi diák, aki ne szerette volna „Kürschák-tatát”, akinek még ez a gúnyneve is becenév volt inkább, és az is a diákság szeretetéből sarjadt ki; valóban: minden jóérzésű hallgatója úgy, egy kicsit, apjának érezte ezt a derűs bölcset, ezt a mosolygó ezüstrózsaszín arcot, ezt a megindítóan kedves-bájos tagoltsággal beszélő és előadó Tanár Urat, akit nemcsak rangja miatt illetett meg a „méltóságos” elnevezés, hanem, ha nem lett volna is ily jogszokás: akkor is az lett volna — mert sugárzó emberiessége: az maga volt a Méltóság! * * * Életrajzírói a hivatalosan feltalálható anyag és munkái alapján szép emlékművet állíthatnak fel tiszteletére századik születési évfordulóján. Alábbi soraimmal egy személyes találkozásomat beszélem el, ami a maga igénytelenségében is e nagy Lélek szépségét, jóságban emberfeletti voltát pillanatra mindennél élesebben megvilágítja, és nekem fél évszázad távlatából is, műegyetemi életem soha el nem fakuló legszebb emlékképe. * * * Történt pedig 1919-ben az, hogy mi, nagyváradi technikusok — úgy 10—12 ,,gólya” — a húsvéti vakációt mégis csak otthon akarván eltölteni: hazautaztunk. Vesztünkre! Nagyvárad a nagy héten megszállás alá került, és mi, váradi gólyák, ott rekedtünk, csak úgy szomorúan kelepelgettünk ,,...egy teleknek a lábjában...”; a főváros felé terjeszkedő hadszínteret nem lehetett áttörni. Egy-két hét még csak eltelt valahogy, udvarlással és kamaramuzsikával, de * A Gépipari Tudományos Egyesület Műszaki Emlékbizottságának egyik ülésén történt felolvasása után a Bizottság úgy határozott, hogy e visszaemlékezést a Kürschák-életrajzhoz kell csatolni (Szerkesztő). 280
