Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Jakucs István † - Szőkefalvy Nagy Zoltán: Hatvani István

gálátokat egy valamivel későbbi időpontban — ellenőrzés kedvéért — megismételni. Erre az alkalomra azonban csak 1771-ben nyílt alkalom, akkor sem volt lehetősége arra, hogy egészen korszerű alapon vízvizsgálatot végezzen.

A vízanalízisekben alkalmazott eljárások sorrendje a Félix és a Püspök fürdő esetében nem egyezett meg, a vizsgálatok azonban lényegileg azonos módon folytak le:

1. Megvizsgálta a víz szagát, tisztaságát.

2. Hidrosztatikai mérleggel mérte a víz fajsúlyát.

3. Lúgot adott hozzá, nézve azt ad-e csapadékot.

4. Szalmiákszesszel ugyanezt vizsgálta.

5. Salétromsavval, majd kénsavval reagáltatva azt figyelte meg, keletkezik-e pezsgés.

6. Ibolyalével a víz kémhatását állapította meg (savra vörös, lúgra zöld színre változik ugyanis annak a színe).

7. Rhebarbara-port ugyancsak sav-bázis indikátorként alkalmazott.

8. Gubacsporral a vasat, szappannal a víz keménységét állapította meg.

9. A vizet bepárologtatta, a száraz maradék összes súlyát pontosan mérte.

Amikor az analízis eredményeit összefoglalta, azokat a kifejezéseket használta, amelyek a XVIII. század közepén szokásosak voltak, ma elég nehezen érthetők.

Szerinte ,,ezeknek a vizeknek gyógyító ereje a következő öt elemtől függ”:

1. ,,Kénes folyadéktól és szagtól” (kén-hidrogéntől)

2. „Nemkülönben igen finom, felfoghatatlan folyadéktól, amelyet semmiféle edénybe összegyűjteni nem lehet, mert gyorsan eltávozik” (szén-dioxidtól).

3. „Igen tiszta és igen könnyű vizétől”

4. „Egy középsótól” (középsó = neutrális só)

5. „A mészföldtől”

Hatvani István kémiai analízisei azok elkészültekor korszerűek voltak, azáltal váltak már közzétételükkor kissé elavultakká, mert a könyv megjelenése húzódott. Már 1773-ben elküldötte a kéziratot Bécsbe, ott azonban négy évig feküdt, míg Hatvani ismerőse, Koller, a császári könyvtár igazgatója a megjelenést meg nem sürgette.

Valószínűleg Hatvani is érezte, hogy 1777-ben már a kémiai analitika fejlettebb módszereket és több reagenst is megkövetelne. Abban a bevezetésben, amelyet a könyv megjelenése évében írt. maga is elmondja, hogy jó lett volna ólomecetet és salétromsavban feldoldott higanyt (higany-nitrátot) is alkalmazni, leszögezi azonban, hogy a váradi vizek gyógyhatásához az eredeti vizsgálatok alkalmával is elegendő adatot kapott.

Szubjektív okai is voltak abban, hogy nem vállalkozott új vizsgálatsoorzatra. Amint a bevezetésben elmondotta, abban az időben halt meg rövid egymásutánban két fia, a 15 éves Antal himlőben és a 21 éves Sámuel „forró betegségben”. „Magnus dolor stupet et tacet” — írja (A nagy fájdalom elzsibbaszt és elhallgattat).

24