Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Sztachó Lajos: Kürschák József
A matematikusok sokszor kigúnyolt szórakozottságának Kürscháknál is akad nyoma. Szórakozottsága abban nyilvánul meg, hogy egy hosszabb cikksorozatában felcseréli a cím szavait némelyik cikknek „A körmérés elmélete és története”, a többinek pedig ,,A körmérés története és elmélete” a címe. Kürschák egyik rokonszenves jellemvonása a szerénység. Már világhírű volt, amikor megírta a magyar matematika-történeti cikkét [114]. Könnyű lett volna megtalálni a formát, hogy saját művéről is szóljon néhány szót, senki sem tartotta volna túlzásnak, ha saját legnagyobb tudományos sikereit legalább néhány sorban megemlíti. A jelentős magyar matematikusok közül Kürschák cikke csak egyetlen egy nevet felejt el megemlíteni: Kürschák József ét \ A század első éveiben törnek be a magyar matematikába az ,,új időknek új dalaival” Fejér Lipót és Riesz Frigyes. Talán Kürschák nem volt olyan csillogó, olyan színes egyéniség, mint Fejér, talán nem volt olyan széleslátókörű, olyan mélységekbe hatoló, mint Riesz. Szürkébb, színtelenebb volt Kürschák? Ha igen, századunk első harmadában Kürschák volt — nemesebb értelemben véve a szót — a magyar matematika szürke eminenciása. Negyvenéves korában, 1904-ben a műegyetemen létesített harmadik matematikai tanszékre nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Ekkor kezdődik működésének legnagyobb jelentőségű, tudományos eredményekben leggazdagabb korszaka. 1906-tól három éven át a vegyészmérnöki és egyetemes osztály dékánja. 1907-ben tudományos érdemei elismeréséül a Holland Tudományos Társaság tiszteletbeli tagjává választja. Ebben az időben írja meg a Francia Akadémia felkérésére J. Hadamard társaságában a matematikai tudományok enciklopédiájának első kötetét. Legfontosabb tudományos erdményét az értékelt testek elméletéről 1912 március 18-án az Akadémián, majd később a cambridgei Nemzetközi Matematikai Kongresszuson mutatja be. Harminchárom év telt el Kürschák halála, csaknem ötvenöt nevezetes dolgozatának megjelenése óta e sorok írásáig. Ha Kürschák főműve nem volna rendkívüli alkotás, a matematikai tudományágak gyors fejlődése szinte megkövetelné, hogy elfelejtsék Kürschák jelentőségét. A modern számelmélet egyik ága azonban éppen az értékelt testek elméletére épül, és ezt az elméletet Kürschák fedezte fel és alapozta meg híres dolgozatában. A testelméletre alapozott divizorok elméletének első modern összefoglalását H. Hasse adta 1949-ben megjelent ,,Zahlentheorie” című könyvében, melynek előszavában megemlékezik Kiirschákról is. Ide kívánkozik Rédei László akadémikus nyilatkozata, mely szóról szóra így hangzik: „Az 1966 nyarán lefolyt moszkvai Nemzetközi Matematikai Kongresszuson alkalmam volt beszélgetni A. Osztrovszky professzorral, akinek tudvalévőén igen nagy érdemei vannak a testek Kürschák József által megalapozott értékeléselméletének további, messzemenő kiépítésében. Igen meleg szavakkal hangsúlyozta Kürschák alkotásának nagyságát, s említette, hogy.K. Hensel, aki a p-adikus számok megteremtésével mintegy előhírnöke volt az értékeléselmélet-250
