Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Szénássy Barna: Kőnig Gyula

össze tudta hangolni a Franklin Társulat anyagi érdekeit az ország szellemi életének fejlesztésével.

Nem kétséges, hogy König szép örökséget vett át elődeitől, de nagy érdeme, iiogy ezt az örökséget még gyarapítani is tudta. A Révay-Schöpflin tanulmány leszögezi, hogy a Franklin Társulat König igazgatósága idején élte fénykorát. Sikerült országosan is népszerűvé tennie a Társulat kiadásában megjelenő folyóiratokat, főként a nemzeti liberális „Budapesti Szemle”-t, és a szórakoztatva tanító „Vasárnapi Ujság”-ot. Igen gazdag azoknak a könyv-sorozatoknak a listája is, melyeket ő indított meg17.

De „König Gyula érdemei nem annyira egyes kiadványok megjelentetésében csúcsosodnak, mint inkább az egész vállalat egyetemes és harmonikus fejlesztésében. Nagy elgondolásaival, széles látókörével, sajátos üzleti érzékével, kitűnő műveltségével sikerült a Társulat minden osztályát és minden üzemét egyetlen nagy cél egyöntetű szolgálatába állítani. Ez a nagy cél a magyar irodalom és tudományosság korszerű szolgálata és fejlesztése volt. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy König Gyula terveinek szerves fölépítésével, szívós és töretlen szolgálatával, céltudatos, színvonalas és gyakran úttörő munkájával vezérigazgatóságának tíz esztendeje alatt csendben, láthatatlanul és szinte névtelenül többet tett a magyar kultúráért, mint a kultiíra hivatalos és gyakran hangos őrei együttvéve”18.

Nem-matematikai tárgyú írásai

A sokoldalú Kőnigtől nemcsak matematikai tárgyú írások maradtak hátra. Tolla olykor-olykor látszólag távoleső területekre is elkalandozott, rögzítve az európai gondolkozású tudósnak általános kulturális kérdésekben vallott nézeteit. Kétségtelen, hogy nevét nem ezek a feljegyzések őrizték meg az utókor számára, de életművéhez ezek is hozzátartoznak, világnézetére vonatkozólag pedig igen beszédesek: kicsendül belőlük a múlt század végének nálunk eléggé divatos nemzeti liberalizmusa, és a következetesen materialista természettudományos gondolkozás.

Néhány írásából látható pl., hogy már egész fiatal korában hatása alá került a materializmus német tanítómestereinek (Büchner, Moleschott, Vogt és mások). Többek között egy népszerűsítő geológiai tárgyú közleményében [3] szót emel az ellen, hogy a Föld és az élet kialakulásának folyamatában valamiféle transzcendentális hatalmat szerepeltessünk, továbbá, hogy a természettudományok felépítésében önkényes hipotézisek felvételének az útjára tévedjünk. A földöntúli erőkre támaszkodó elképzelést szükségszerűen „ . . . józanabb világnézet foglalja el, mely azon elvet állítja fel, hogy a természeti erők működésük mai napságában elégségesek voltak mindazon nagyszerű átalakulások előidézésére,

219