Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Jakucs István † - Szőkefalvy Nagy Zoltán: Hatvani István
Az oktatási reform reá nézve hátrányos intézkedései nagyon elkeserítették Hatvanit. 1782. dec. 21-én ezt írta: ,,Nem tudom, mivel érdemeltem, hogy illy móddal adódjék értésemre, hogy tovább sem magam, sem szolgálatom nem tetszik. Azt ki tudja, hogy ezt a statiot soha nem kértem, sem kerestem. Fél esztendeig vonogattam magamat”. „Ha az anyaeklézsia szeretete nem tartóztatott volna, egy leckét sem tettem volna, sem a pozsonyi deputatiót nem vállaltam volna, hivatalomat abdicáltam volna”. A két párt közötti harcban végül a világi párt győzött, Sinai Miklóst tanári és püspöki állásától is megfosztották. Hatvani kérései közül azonban néhányat orvosoltak, így megmaradt professzori állásában 1786 februárjáig, amikor azonban mégis nyugalomba ment. Még ebben az évben, november 16-án meghalt. A Péterfia úti temetőben temették el, nem tudjuk azonban, hol is van a sírja. Az utókor, amely nevét, emlékét nem felejtette el, nem gondoskodott a sírról. A sírkő (2. ábra), érdekes, egyben jellemző módon került meg. Egy Péterfia utcai ház nagykapuja két oldalán kerék vetőkként szolgált a híres tudós kettőtört sírköve. A rajta levő betűkből kétségtelenül meg lehetett állapítani, hogy valóban Hatvani Istváné lehetett, annál is inkább, minthogy a sírkő szövegének öszszeálhtója, Weszprémi István könyvében az egészet közzétette (38.). Ma végre megbecsült helyen, a Debreceni Nagykönyvtár előtti lépcsőházban láthatjuk a síremléket. Hatvani István tudományos munkássága 1. Fizika Hatvani Istvánt a hagyomány elsősorban fizikusként tartja számon, azonban — sajnos — viszonylag a legkevesebbet arról tudunk, alkotott-e e tudomány területén valami újat, minthogy fizikai műve meg nem jelent, kéziratban sem maradt fenn semmi. Nem tudjuk azonban azt sem, milyen volt az a fizika, amit ő előadott. Erre egyedül a használt tankönyvek alapján és a fizikai szertár kísérleti eszközeinek ismeretében következtethetünk. Az előző fejezetben említett naplója szerint bőven voltak jegyzetei az előadáshoz, azóta azonban ezek is eltűntek. Előkerült ugyan egy értékes fizikai kézirat Hatvani idejéből, Ujfalusi Ferenc sárándi lelkész 1767-ből származó jegyzete. A kézirat bevezetéséből határozottan megállapítható, hogy az nem tekinthető Hatvani előadásai alapján készült feljegyzésnek, arra hivatkozik ugyanis, hogy Maróthi Györgynek és Szilágyi Sámuelnek volt tanítványa, az ő tanításukat magasztalja, s azt írja, hogy a jegyzetét otthon, önálló tanulással készítette. Ujfalusi Ferenc életrajzából azonban arra lehet következtetni, hogy Hatvanit is hallgathatta. Amikor ugyanis Hatvani Debrecenbe került professzornak, Újfalusi még diák 18
