Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Renner János: Eötvös Loránd
A szintfelület bármely pontjában van két olyan egymásra merőleges irány, amelyeknek egyike mentén a felületnek a görbültsége a legnagyobb, a másika mentén pedig a felület görbültsége a legkisebb. Ezek az irányok a főgörbületi irányok, a nekik megfelelő görbületek a főgörbületek. Eötvös a görbültség jellemzésére külön fogalmat vezetett be: vízszintes irányítóképességnek {R) nevezte a főgörbületek különbségével arányos mennyiséget és annak irányát a nagyobb főgörbületi sugár irányával vette azonosnak. Kimutatta továbbá. hogy a vízszintes irányítóképesség a fentebb említett -----és diffedy1 dx2 dxdy renciálhányadosokból kiszámítható. Meghatározható az a A szög is, amelyet a legkisebb görbületnek megfelelő vízszintes irány az északi iránnyal bezár. A torziós ingarúdra annak bármilyen helyzetében a nehézségi erőtér változásából származó vízszintes forgatónyomaték hat, amely az ingarúd egyensúlyi helyzetében ellentetten egyenlő a felfüggesztő szál torziós nyomatékéval. Eötvös a műszer szekrényét és vele együtt az ingarudat különböző világtájakba. vagyis különböző azimutokba állította be. Mivel a görbületi mennyiségekből származó forgatónyomaték az egyes azimutállásokban különböző, az egyensúlyi helyzetek leolvasásából több egyenlet adódik a görbületi adatok meghatározására. A görbületi adatok azonban csak részben jellemzik a nehézségi erőteret. Igen fontosak az előbb ismertetett vízszintes gradiensek. Ezek mérése céljából Eötvös egy igen egyszerű, de jelentőségében nagyon fontos módosítást hajtott végre a torziós ingán. Az ingarúd egyik végén levő tömeget néhány dm-rel mélyebben függesztette fel az ingarúdra. Számítással kimutatta, hogy az így módosított torziós ingára ható, a nehézségi erőtértől származó forgatónyomaték a görbületi adatokon kívül a vízszintes gradiens összetevőitől is függ, tehát ha az egyensúlyi helyzetet kellő számú azimutállásban észleljük, akkor a következő négy mennyiség határozható meg: d2L drU d^U d2i d2U dxdz í)ydz dy2 dx2 dxdy Mivel a felfüggesztő szál esavaratlan egyensúlyi helyzetét is meg kell állapítani, összesen 5 különböző azimutállásban kell az ingarúd egyensúlyi helyzetét megfigyelni. Eötvös az azimutállásokat szimmetrikusan osztotta el 72“-ónként. A számítások elvégzésére viszonylag egyszerű képleteket vezetett le. Eötvös a torziós ingának azt a módosított alakját, amely az említett 4 menynyiség meghatározására alkalmas, horizontális variométernek nevezte el, jellemezve ezzel azt, hogy a nehézségi erő vízszintes irányú változásának meghatározására is alkalmas. Viszont megkülönböztetésül az egyszerű Coulomb-mérlegnek megfelelő torziós ingának a görbületi variometer (2. ábra) nevet adta. A nehézségi erőtér jellemző adatainak meghatározása valamely pontban kezdetben hosszú időt vett igénybe, mert a csillapodási idő mindegyik állásban 103
